Hírek, újdonságok

Gramophone Dreams #80: A Mobile Fidelity Electronics MasterPhono hangszedő illesztő egysége/előerősítője

 

Gramophone Dreams #80: A Mobile Fidelity Electronics MasterPhono hangszedő illesztő egysége/előerősítője

Újságíró tanonc koromban a Stereophile magazinnál folyton olyan középkategóriás analóg eszközöket, készülékeket kerestem, amelyeket megkaparinthattam volna magamnak, amelyeket az általam készítendő készülékismertetők során később referenciaként használva kiegészíthetném az ugyancsak középszintű DeVore Fidelity Orangutan O/93 és Falcon LS3/5a hangsugárzóimat. Sokáig keresgettem ezeket az alapvető eleven hangzású, tiszta hangú, természetesen megszólaló cuccokat. A Stereophile 2014. októberi számában jelent meg az első készüléktesztem, amikor is a szürke Hammerith-festésű dobozba épített Sentec EQ11 hangszedő illesztő előerősítőjét ismertettem, amely hatféle, az előlapról bakelitgombokkal, Switchkraft kapcsolókkal kiválasztható ekvalizálási lehetőséggel bírt.

A Sentec tesztelésének idején három lemezjátszóm és mintegy 300 lemezem volt. Nem volt viszont hangszedő illesztő erősítőm, azt mindig kölcsönkértem valakitől és mindig arról ábrándoztam, hogy valamelyik haver előerősítője, vagy valamelyik éppen tesztelt készülék valahogy nálam maradhat és majd a továbbiakban referenciaként használhatom. A Sentec nyugalmat sugárzó, természetes hangú szerkezet volt, öröm volt használni, de a hangja nem volt annyira tiszta és fegyelmezett. Nem is voltam tőle igazán boldog és egészen 2016-ig tovább keresgéltem, amikor Art Dudley javasolta, hogy tegyek egy próbát a Tavish Design hat elektroncsővel megépített Adagio hangszedő illesztő egységével, amelyet azután a Listening #162 írásomban teszteltem.

A Tavish alapítójának és mérnökének, Scott Reynolds úrnak a jóváhagyásával Art rám bízta az Adagio tesztpéldányát. Egyből beleszerettem a professzionális eszközökre jellemző fekete előlapjába és a szürkére festett acél készülékházba. A hangzása kiegyensúlyozott, nem kifejezetten csöves és minden szinten kielégítő volt. Ráadásul az Adagio egyszerre két lemezjátszót is fogadni tudott, könnyen és gyorsan lehetett beállítani rajta a futóművek és a hangszedők paramétereit az előlapra szerelt kapcsolók segítségével. Hét évig maradt a rendszeremben. Ez egy tesztelő esetében már egy örökkévalóságnak számít!

A kényelmesen és gyorsan beállítható készülék kapcsán alakult ki az a véleményem, hogy a hátlapra, vagy a készülék fedlapjába rejtett egérzongoraszerű billenőkapcsolós, nehezen elérhető kezelőszervekkel ellátott készülékek csak amolyan „turista-osztályú szerkezetek” a szememben. Az Adagio nyitott ablakot számomra az üzletemberek számára kitalált business class világára.

A most ismertetett Mobile Fidelity Electronics 5.999 dollárba kerülő MasterPhono MM/MC hangszedő illesztő egységét először az AXPONA 2023 kiállításon láttam. Ahogyan az várható volt, a piros-narancssárga fények a mutatós előlapi szintjelző műszereken rögtön megragadták a figyelmem. De ugyanilyen hatással voltak rám a készülék fa oldallapjai is – de a legjobban mégis a MasterPhono előlapján található sokféle beállító, finomhangoló kezelőszerv nyűgözött le igazán, amikor megkaptam tesztelésre a készüléket.

A MasterPhono (1-es lábjegyzet) mérete 17" × 3,5" × 15,75", a tömege 15 font. Az előlapján az első gombbal az erősítési tényező választható meg az alábbi értékek közül: 40 dB, 50 dB, 60 dB, vagy 70 dB. A második gombbal a 10 (!) lehetséges MC terhelő ellenállási érték közül választhatunk az alábbi sorrendben: 15, 30, 50, 75, 100, 500, 1 k, 10 k, 47 kohm, vagy "OPT," amely állásban a felhasználó az RCA csatlakozóba épített ellenállás csatlakoztatásával egyedi terhelőellenállás értéket határozhat meg. A mono üzemmódválasztó és a kijelző megvilágításának erősségét szabályozó gombok között megbúvó gombbal egy alulvágó/szubszonikus szűrőt kapcsolhatunk be, vagy ki.

A MasterPhono készülék kettő, egymáshoz csavarokkal rögzített készülékházba van építve. Az elülső doboz tartalmazza a tápegységet és a vezérlő elektronikát, míg a második dobozba az audió erősítőt és a passzív RIAA szűrőket építették. A két doboz összekötő eleme a két fa oldallemez, valamint három, elektromosan vezető árnyékolt idom. A MoFi tervezőmérnöke, Peter Madnick az alábbiakat írta egy e-mail üzenetben: „A Master Phono elülső dobozába építettük az elektromos zajokat is keltő szerkezeti elemeket, míg a hátsó dobozban az analóg forrásjelek feldolgozása folyik.

„Az elülső dobozban van a mikrovezérlő kártya és a fő tápegység. A hátsó, hőmérsékletszabályozott és árnyékolt réz doboz rejti az audió elektronikát, a diszkrét JFET erősítőt és a passzív RIAA illesztő egységet.

A fő tápegység fontos része egy aprócska 5 voltos váltóáramú-egyenáramú ’életben tartó’ modul, ami tápfeszültséggel látja el a mikrovezérlőt, amikor ON állásban van a készülék hátlapján lévő hálózati főkapcsoló és ugyancsak ez a kis tápegység működteti a kapcsolóreléket, amikor szükség van rájuk."

Peter láthatóan elégedett a „kapcsolórelék” működésével, éppen ezért megkértem, hogy beszéljen róluk egy kicsit bővebben. „Alapvetően kétféle elektromágneses relét ismerünk. A leggyakrabban használt az úgynevezett monostabil típusú, ami azt jelenti, hogy van egy előnyben részesített alapállapotuk (legyen ez a NYITOTT állás) és amikor áramot adunk az energizáló tekercsre, az meghúzza a kapcsolórugót és ezzel lezárja az áram útját. Ahhoz, hogy zárva is maradjon, folyamatosan áram alatt kell lennie a meghúzó tekercsnek, vagyis a relé folyamatosan áramot vesz fel, hogy ellen tudjon tartani a rugóerőnek, amely nyitni szeretné az áramkört és ezért nevezzük ezeket az eszközöket nem reteszelő reléknek. A másik fajta relék az úgynevezett kettős stabil relék. Én is ezt a típusú relét használom a készülékeimben, mivel ezeknek a NYITOTT és a ZÁRT állapota is mechanikus zárral (retesszel) biztosított, ami az adott pozcióban tartja a relét. Csak akkor vesznek fel áramot, amikor állapotot kell változtatniuk, vagyis a másik reteszelési állapotba kell billenie a retesznek. Nincs tehát szükség folyamatos áramfelvételre az adott reteszelési állapot fenntartásához.”

Jeleztem Péternek, hogy nem gondoltam volna, hogy relékre, vagy mikroprocesszorokra lene szükség a hangszedő illesztő erősítőkben, sokkal fontosabbnak vélnék gy igazán csendes, tökéletesen szabályozott tápegységet. Kértem, hogy erről is beszéljünk, „A készülék fő tápfeszültségét kettő 24 voltos egyenirányító egység biztosítja. A kimenetét egy fojtótekerccsel szűrjük, majd egy kondenzátorszűrő finomítja tovább a tápfeszültséget, amely ezután egy pár 22 voltos előszabályozó egységre kerül, mielőtt áthaladna a két összekapcsolt doboz között lévő árnyékolt csövön, hogy a hátsó dobozba épített audió elektronikához jusson. A szabályozó áramkörökben csak audió minősítésű, alacsony ESR értékű kondenzátorokat használunk, amelyek kerőlőútjában vékonyfilm kondenzátorokat használunk.

"A készülékben összesen 26 aktív rápfeszültség biztosító egységet használunk az audió áramkörök tápellátására, amely csaknem tökéletesen zajmentes működést biztosít. Elképzelni sem tudom, hogy hogyan lehetne még ennél is csendesebbé tenné a szerkezetet.”

A készülék kezelése és beállítása

A MasterPhono gombjai és a hálózati főkapcsólója azt az érzetet keltik, mintha úsznának, lebegnének, nem érezzük a mechanikus kapcsolóhatást a használatuk során. Bemenetváltáskor, a terhelő ellenállás, vagy az erősítési tényező beállításakor az az érzésem volt, hogy bár elvégzik az adott feladatot, mintha semmihez sem érnének hozzá, nincs mechanikus visszajelzés. Nem koppannak, nem kattannak, semmi sem jelzi, hogy a következő állásba váltottak volna. Helyette egy pillanat múlva egy fényjelzés jelenik meg az új értéket jelezve. Eleinte zavart ez a visszajelzés nélküli művelet, de egy idő után hozzászoktam és már nem éreztem kellemetlennek.

A piros-narancs színben világító kijelző fénye egy pillant alatt kioltható, ha megnyomjuk a Meter, vagy a Light gombot a szépen megmunkált, mívesen kidolgozott alumínium távvezérlőn, amelyen a készülék előlapján is megtalálható kezelőszerveket látjuk viszont.

A kezelési utasítás nem tesz említést róla, de a Meter gombnak egy másik funkciója is van, amit ritkán látunk más eszközön ebben az árkategóriában. A gombot megnyomva és pár másodpercre nyomva tartva elkezd villogni az INPUT 1 bemenetjelző lámpa. Ilyenkor a TEST MODE 1 teszt üzemmódra vált a készülék, amikor is az Analogue Productions által nemrégiben újra kiadott Ultimate Analogue Test LP (AAPT1) tesztlemez első oldalának 1. felvételén található 1 kHz-es mérőjelet hallgatva kalibrálhatjuk a kijelzőt. Így pontosan beállíthatjuk a „0 dB”-es szintet.

A Meter gombot ismét megnyomva és nyomvatartva a TEST MODE 2 tesztüzemmódra vált a készülék. Itt az AAPT1 lemez 4. felvételén található -20 dB-es, 1 kHz-es mérőjel segítségével megfigyelhetjük, hogy mi történik, ha a teszt során a készülék elektromosan kivonja a jobb csatorna jelét a bal csatornából és a művelet eredményét mutatja a kijelzőn. Madnick szerint ez elsősorban a tűmerőlegesség beállításánál nyújthat segítséget és ebben igaza is lehet. Úgy kell beállítani a hangszedőt/hangkart, hogy a lehető legkisebb értéket mutassa a műszer.

A tesztben említett mindegyik hangszedővel kipróbáltam a TEST MODE 2 üzemmódot és jól működött. De még ennél is jobb módszer az (legalábbis így mondták nekem), ha az AP lemez 2. és 3. felvételén található 1 kHz-es jellel ellenőrizzük az áthallást egy oszcilloszkóppal, vagy ahogyan én is tettem, a Musical Surroundings Fozgometer eszközével, amely az azimutot a modulálalatlan és a modulált csatornák hangzását egybevetve ellenőrzi. A két módszer ugyanazt a célt szolgálja és mindkét módszerrel kényelmesen be tudjuk állítani a tűmerőlegességet. Nekem mindazonáltal a Fozgometer V2 tűbiztos ismételhetősége tetszik jobban. Viszont az is igaz, hogy ha még sohasem foglalkozott az azimutállítással, akkor a MasterPhono kiváló lehetőséget ad arra, hogy erre a fontos beállításra is ügyeljen.

A Meter gombot még egyszer megnyomva a készülék a TEST MODE 3, azaz a harmadik teszt üzemmódra vált. „Ez az üzemmód egyelőre még nincs meghatározva” írja a kezelési utasítás, „de egy későbbi időpontban egy programmódosítással funkciót kaphat.” A gombot negyedszer is megnyomva normál üzemmódra vált a MasterPhono készülék.

A legjobban az előlapról kiválasztható három bemenetet szerettem a MasterPhono készüléken: Az első egy RCA aszimmetrikus, a második egy szimmetrikus XLR, a harmadik pedig transzimpedancia (áramvezérelt) bemenet, amely aszimmetrikus és szimmetrikus változatban egyaránt rendelkezésre áll.

A készüléket hallgatva

Ne várjon tőlem magyarázatot, hogy miért, de a félvezetős MasterPhono az első bekapcsolása utáni három napon át kissé színezetlenül, laposan, unalmasan szólt, ugyanúgy, mint a múlt hónapban ezen a felületen általam tesztelt elektroncsöves PrimaLuna EVO 100 hangszedő illesztő egység tette. Amikor azután magára talált a készülék, szokatlanul hangsúlyos dinamikai kontraszttal szólaltatta meg Bartók Szonáta két zongorára és ütőshangszerekre felvételét Tristan Fry és James Holland zongoraművészek előadásában (White label LP, London CS 6583), amit számos sokkolóan jó hangzásélmény követett.

Ezt az izgalmas darabot az EMT JSD6 mozgótekercses hangszedőjével játszottam le 500 ohmos lezárással. A hangszedő az EMT új, Cardas Clear Beyond hangkarkábelével szerelt 912-es modell volt. A hangzás minden árnyalástól mentes, nagyszerű teret felrajzoló volt –a tranzisztoros készüléktől megszokottnál sokkal nyitottabb, legalább 20 %-kal mélyebb és magasabb volt hátul a színpad, mint amit a csöves PrimaLuna EVO 100 rajzolt fel. Mennydörgésszerű és villámgyors mélyeket hallottam. Bartók nagy dobokat használt, kisméretű dobok kíséretében, a készülék tökéletesen adta vissza ezt a kontrasztot. A közelmikrofonozott zongorák hangja a gyors részleteknél úgy szólt, mint ahogyan a prérin a vihar szokott tombolni.

A MasterPhono készülékkel hallgatva ez a vad, szédítően jó zenemű azt az érzetet keltette bennem, mintha én vertem volna a zongora billentyűit olyan elemi erővel, mint ahogyan a zene szólt. A kitartott zongorahangok és a lüktető dobolás testesen, közvetlenül előttem szóltak, legalábbis így hallottam a Heretic AD614 hangsugárzóimon. Az ütős hangszerek tranziensei természetesen élesen szólaltak meg, drámaian ütősen, de sohasem nyersen, túlhangsúlyozottan, vagy komprimáltan. De ez a Bartók szonáta nem lebegett vele olyan szabadon a térben és nem is volt annyira gazdag a hangszínekben, mint amikor a PrimaLuna EVO 100 volt a rendszerbe kötve, de kétségtelenül dinamikusabb és drámaibb volt a MasterPhono hangzása, mint a csöves készüléken hallgatva.

A Bartók szonátát a MasterPhono illesztő erősítővel hallgatva szinte fékezhetetlen erőt, energiát sugallva és bámulatosan tisztán szólalt meg a darab, de ez az erő semmi sem volt ahoz képest, amit a készülék akkor produkált, amikor Georg Muffat Apparatus Musico-Organisticus tokkátáit hallgattam René Saorgin előadásában, aki a Provance-i Malaucene-ben található történelmi nagyorgonán adta elő ezeket a műveket (Harmonia Mundi France HMU 966/967). Ez a lemez a szobámat átlagosan 100 dB-es, de sokszor annál magasabb hangnyomással energizálta (2 méterről mérve, C súlyozással), a csúcsérték 112 dB volt, de ezzel együtt teljesen megnyugtatóan, üdítően hangzott (legalább 10 dB-lel halkabbnak hatott. Megmértem a hangnyomást a hangnyomásmérőmmel, mert az alsó orgonasípok határozottan megmozgatták (az egyébként könnyen megmozduló) padlómat és kíváncsi voltam ara, hogy ez milyen hangnyomáson tud megtörténni. A hangos orgonamuzsika hatására könnyen libabőrössé válhat az ember, de csak akkor, ha nem érezzük túl hangosnak a zenét. Az EMT-MasterPhono együttessel nem zavart a hatalmas hangnyomás.

Régen volt már, hogy valami annyira magával ragadott, mint ez a négy lemezoldalas Georg Muffat toccata-szett. Előtte egy hónapot a Prima Luna 10 csöves EVO 100-as készülékével töltöttem és most nagyon kíváncsi voltam arra, hogy el tud-e csábítani a félvezetős MasterPhono tranzisztoros –kemény, felszínes, szürke- hangja, de nem igazán tudott. A készülék hangja valahol a kemény és a lágy, a száraz és érzelemdús, a hideg és a meleg hangzás közötti vékony mezsgyén billegett és nagyjából úgy 10 %-ban az érzelemdús és meleg hangzás fele billent a legjobb teres felvételeknél. A készülék semmiképpen, a legcsekélyebb mértékben sem tompította a teremvisszhangot, vagy szűkítette a színpadteret. Olyan jól szólt, hogy tudatosan azért nem vágytam vissza arra a csöves hangzásra, amit ez a készülék nem tudott szállítani.

 

Az ezer dolláros Lencoval hallgatva

Az utángyártott alumínium fejtartó papucsba szerelt műanyag házas Denon DL-103 hangszedővel ellátott, de egyébként nem sokat használt Lenco L75-ös lemezjátszóm talán ha 1.000 dollárt érhet a használt készülékek piacán. Épp emiatt neveztem el a szerkezetet az „ezer dolcsis Lenco”-nak. Azért próbára tettem, hogy mennyi élvezetet tud kikapirgálni a fekete lemezek barázdáiból. De azt nem tudom megmondani, hogy miért nem jajveszékel a kritikus gondolkodásom ezt látva/hallva és próbálkozom újra meg újra ezzel a szerkezettel. A MasterPhono illesztő egységgel összekapcsolva a DL-103 érzésem szerint felnagyította, intenzívebbé tette a tempó- és a hangnemváltásokat –ami egyébként látványos is lehet-, de ugyanakkor értelmetlenül rámenőssé tette a lemezek hangzását.

Ugyanezt a felvételt előbb a 8.395 dolláros, az EMT (DIN csatlakozóval együtt 6.500 dollárba kerülő EMT 912-es karral szerelt és a a 18.000 dollárba kerülő JSD6-os hangszedővel ellátott) Dr. Feickert Blackbird lemezjátszón hallgatva, majd rögtön ezután visszaválta az ezer dolláros Lencora kiváló alkalmat nyújtott a közvetlen összehasonlításra. Persze itt nagyon nem arról volt szó, hogy melyik a jobb rendszer, melyik kombináció kerül közelebb az elképzelt ideális hangzáshoz. Sokkal inkább azért tettem, hogy érezzem a próba örömét. Mint amikor egy modern Porschéból átül az ember egy felújított 356-os Porschéba.

Az induláshoz 500 ohmmal terheltem be a DL-103-ast és az egyik leggyakrabban hallgatott albumomat, Ali Akbar Khan Bangla Desh (LP, Connoisseur Society CS-2042) lemezét tettem fel. A megszólaló hang olyan természetes és nagy energiával vibráló volt, hogy meg is kérdeztem magamtól, mitől tudott Ali Akbar Khan olyan látványosan energikusabban megszólalni a Lencón, mint a Feikert-lemezjátszón? Hogyan tudta a Lenco egyszerű karja és a műanyag házas Denon hangszedője lealázni az EMT tovább finomított és igencsak dinamikus 912-es hangkarjával és a JSD6-os hangszedővel felvértezett Feikert futóművet?

Először is arra lettem figyelmes, hogy amikor a nagyfelbontású JSD6-ról a kevésbé részletező, kevésbé dinamikus, de földelt DL-103-ra váltottam át, akkor egészen más nézőpontból ítélhettem meg az éppen hallgatott lemezt. A 103-assal Akbar Khan sarodjának visszhangjai és harmonikusai tömörebb, dögösebb alapokat kaptak. A Lenco-103-MasterPhono kombó a "Raga Bhim Palashree" felvételt éltető ritmusképleteket, zenekari alapot valósnak tűnő élettel töltötte meg, amitől teljesen kiakadtam és a rendszer igen hamar egy pulzáló, űtőshangszerek által erősen megtámogatott delíriumba ringatott.

Fogalmam sincs, hogy miért, de a PrimaLuna EVO 100-as illesztő erősítőt használva a DL-103-ast radikálisan, 50 ohmos lezáró ellenállással terheltem be, míg a MasterPhono esetében 100, vagy 500 ohmos terhelő ellenállásal kaptam a legtermészetesebb és legkevésbé manipulált hangzást.

A Dynavector XX2 MKII hangszedőjével

Amikor az első Dr. Feickert Blackbird történetemet írtam a Gramophone Dreams #25 számában, nem tettem említést arról, hogy a hátsó hangkar fogadó helye csak 9”-es hangkarokhoz használható, vagyis ott csak olyan hangkarok szerelhetőek fel, amelyek központi orsó és csapágytávolsága 205 és 240 mm között van. A teszthez használni kívánt 10,5”-es Schick hangkar csapágyorsószár közötti távolsága 270 mm, vagyis ezt itt nem tudtam használni. Azután észrevettem, hogy a Schick hangkar gallérja erősen hasonlít a 9”-es Sorane/Abis SA-1.2 hangkarom hangkar gallérjára. Leginkább tapasztalatszerzés céljából tehát a Sorane hangkart szereltem fel és egy 2.150 dollárba kerülő Dynavector XX2 MKII mozgótekercses hangszedőt építettem bele. Azért választottam a Dynavectort, mert sokat használtam, jól ismerem a hangját és előre tudtam, hogy életteli a megszólalása és akár áramgenerátoros, akár feszültséggenerátoros erősítőkkel egyaránt jól szól. A legelső, amit egy mozgótekercses hangszedő beszerelésénél megfigyelek, az a dinamikus letapogatási képessége. A magashangok részletgazdagása, a magas frekvenciás tartományban is jó térleképezés és a felvételek közötti mély csend jelzi azt, ha az 5 kHz-es tartomány felett is tökéletesen követi a tű a barázda görbületeit.

Egy teljes zenekar magasfrekvenciás energiája harmonikus összhangját tekintve meglehetősen összetett, de ugyanakkor igen erőteljes is. Ez a barázdákban megbúvó nagy energia a normális körülmények között jól viselkedő hanglemeztűt arra kényszerítheti, hogy elkezdjen a barázdában ugrálni és csúszni, amitől persze grízes, nyers lesz a reprodukált zene. 100 ohmos lezáró ellenállással a Dynavector XX2 hangzása lágy, csendes és folytonos volt, mintha bármilyen zene lejátszásához tökéletesen csillapított lett volna. Amikor a MasterPhono készülékre kapcsolva Ravel zongorára és nagyzenekarra írt G-dúr versenyét játszottam le a Les Deux Concertos pour Piano lemezről Samson François és az André Cluytens vezényelte Orchestre de la Société des Concerts du Conservatoire előadásában (LP, HMV France C 069-10867), elsősorban a magasfrekvenciás tartomány megszólaltatásának pontosságára, az apró részletek és a felső három oktávban a levegő visszhanghatásaira figyeltem. A Dynavector XX2 és a MoFi Master Phono tolmácsolásában kövéren, testesen zenélt az Orchestre de la Société des Concerts du Conservatoire, mindegyik hangszert, vagy hangszercsoportot tökéletesen leképezte. A középtartomány egy árnyalatnyit fényesebb volt a kelleténél. Francios zongorajátéka figyelemreméltóen erőteljes és harmonikus volt. A magasfrekvenciás hangok traszparensebbek voltak a szokásosnál (egy kicsit túlfényezetteknek is tűntek), míg a középtartomány a legjobb elektrosztatikus fejhallgatókra jellemző pontossággal és részletgazdagsággal szólalt meg. Ravel Concerto en Sol Majeur műve erőteljesen és tökéletes összhangban csendült fel a rendszeren.

Mindez egy feszültséggenerátoros erősítőn.

Áramgenerátoros erősítővel

A Dynavector agyondícsért XX2 hangszedőjében egy line-contact tű lakik tömör boron tűszárra illesztve, a tűszár végén pedig egy réztekercs mozog egy Alnico-5 mágnes mágneses terében. A tekercs ellenállása a specifikáció szerint 6 ohm, ami a papírforma szerint ideális érték egy transzimpedancia/áramgenerátor elv alapján dolgozó hangszedő illesztő erősítő számára. Sokat használtam az XX2-t a Sutherland Engineering SUTZ transzimpedancia erősítő jellegű illesztő egységével. A hangszedő ezzel az illesztővel/előerősítővel mindig élő, eleven, transzparens, élettel teli hangzást biztosított.

Az áramgenerátoros mozgótekercses hangszedő rendszerekkel 2016-ban kezdtem kísérletezgetni. Az első próbálkozásom a Dynavector P75 Mk.3 "Phono Enhancer" áramgenerátoros illesztő egysége volt, hozzá a Dyna-vector 20X2 MC hangszedőt használtam. Akkor még nem értettem igazán, hogy elektromosan és a hangzásminőséget illetően mit is csinál a transzimpedancia erősítő. Akkor világosodtam csak meg, amikor alkalmam volt hosszasan hallgatni Ron Sutherland Little Loco transzimpedancia alapú hangszedő illesztő egységét és arra jöttem rá, hogy egyes hangszedők esetében az áramgenerátoros működés érezhetően javítja azerősen modulált barázdás lemezek kiolvasási minőségét, sötétebb tónusú, csendesebb, transzparensebb, jobb térleképezésű lesz a hangzás. Legalábbis ez volt az én tapasztalatom és úgy látom, hogy az nagyjából egyezik is azzal, ahogyan mások látják az áramgenerátoros hangszedő illesztő egységek működését. Kicsit kekeckedve azt is mondhatnám, hogy a Dynavector 20X2 és XX2 rövidre zárt mozgótekercses hangszedői igencsak hasonlóképpen szólnak, mint a DS Audio fotooptikai hangszedői, vagy a Grado alacsony kimenő szintű Aeon3 és Epoch3 mozgóvasas hangszedői – mindegyik esetében a sejtelmesen fekete csendből csendül fel a zene.

Ravel Concerto en Sol Majeur felvételét Samson François előadásában ismét, de most a MasterPhono áramgenerátoros RCA bemenetén keresztül meghallgatva, teljesen eltünt az a kis fedettség, amit a feszültséggenerátoros módban a legfelsőbb oktávokban hallani véltem. Ami visznt megmaradt, sőt még javult is egy kicsit, az az XX2 dinamikája volt. Kristálytiszta transzparencia, félelmetes dinamika, sokkolóan jó hangzás.

A MasterPhono áramgenerátoros bemenetén keresztül az XX2 elsősorban a középtartományban kápráztatott el a zene szövetének és a legfinomabb dinamikai árnyalatok mérnöki pontosságú visszaadásával. Így hallgatva a zenét önkéntelenül is mozogni kezd az ember keze-lába. Az egyéb területeken viszont nem tudott versenyre kelni Ron Sutherland SUTZ transzimpedancia alapú hangszedő illesztő erősítőjével.

A Sutherland Engineering 3.800 dolláros SUTZ transzimpedancia hangszedő illesztő egysége nem végez RIAA korrekciót; így inkább egy transzformátor nélküli, de a transzformátoros MC jelkimenet erősítő készülékek tulajdonságaival redelkező szerkezetként viselkedik. Ezt a SUTZ egységet a MasterPhono feszültséggenerátoros bemenetére kapcsolva és 40 dB-es erősítési tényezőt, valamint 47 kiloohmos terhelő ellenállást választva –vagyis így a Master Phono illesztőt mozgó mágneses hangszedő illesztőként használva még tisztább lett a hangzás, látványosan javult a transzparencia, felszabadultabb, erőteljesebb lett a megszólalás dinamikája és nagy hangerőn járatva rendesen megrázta a rendszer az egyébként is könnyen megremegtethető padlómat.

De érdemes így is tekinteni erre a MoFi–Sutherland párbajra: A MasterPhono áramgenerátoros üzemmódja csak egy a sok lehetőség közül. A sok lehetőség fenntartásához energia és viszonylag nagy készülékház szükséges és ebből adódóan nem is tud olcsó lenni a készülék. A Sutherland Engineering SUTZ illesztő egysége csak áramgenerátoros üzemmódot kínál, ez a raison d'être, vagyis a készülék működési elve. A transzimpedancia elven működő erősítő egysége került csak pénzbe, csak ez igényel energiát és ez tölti ki a készülékház teljes terét.

A MoFi MasterTracker lemezjátszójával

Nyugodtan tekinthetnek a mozgómágneses/mozgóvasas hangszedők igaz barátjának. Szerintem sokkal kevésbé görcsösen, okosabban dolgoznak és zeneibb a megszólalásuk, mint a mozgótekercses hangszedőké. Úgy vélem, hogy azok sokkal több felcicomázott HiFi jelleget adnak a zenéhez, számomra nem az a hang jelenti az oldott hangulatú, álomszerű zeneélvezetet. A mozgótekercses hangszedőkkel szemben a kedvenc Grado, AudioTechnica és Goldring mozgómágneses hangszedőim csendesebben, szervesebben, gördülékenyebben zenélnek és ezek hangja áll legközelebb a mágnesszalagon rögzített hanghoz.

Mindezt szem előtt tartva zárom úgy ezt a fejezetet, hogy időközben igazi MoFi-hívővé váltam. A MoFi Gramophone Dreams #20 számában általam tesztelt „okos” hangszedőjét, a 799 dolláros MasterTracker modellt szereltem a papucsra. Én neveztem el "okos"-nak, nem a MoFi. Azért, mert jól átgondolt tervek alapján megépített termék, amely élettel telien és erősen fókuszáltan szól. Meg azért is, mert szerintem a világ legjobb cserélhető tűvédőjével van felszerelve.

Az egyik lemez, amelyet elsőként játszottam le a MasterTracker hangszedővel az Pharoah Sanders eredetileg az India Navigation által kiadott klasszikus 1977-es Pharoah albumának egy nemrégiben megjelent, újrakevert, luxuscsomagolásba öltöztetett újrakiadása volt, most Luaka Bop címkével (LP, 6 80899 8008-1-5). Ez a művész rajongótábora számára készült kétlemezes változat második lemeze Sanders mesterművének, a "Harvest Time" felvételnek két teljesen eltérő élő változatát tartalmazza. Ezek a korábban soha ki nem adott felvételek a Pharoah 1977. nyarán tett európai koncertkörútján készültek. A lemez alapos betekintést nyújt annak a művésznek a világába, amelyet mindig szerettem volna közelebbről megismerni. A "Harvest Time" három felvétele egymástól teljesen eltérő hangulatú, de a magja változatlan. Érdekes módja annak, hogy a három változatot hallgatva ritka betekintést nyerhessünk egy hiteles költőzseni kreatív gondolatvilágába.

A MasterPhono illesztő egységgel hallgatva a MoFi MasterTracker hangszedő mindhárom változatot felszabadultan, csillogóan, de mégis sötét, mélyen csendes háttérből elővarázsolva szólaltatta meg, hangzásban, a zene szövetében végig azonos jelleggel, Sanders úr igéző énekhangját mindvégig megőrizve. Valahányszor csak azért váltottam át mozgómágneses hangszedőről mozgótekercsesre, hogy élvezhesem azok szikrázó, dinamikus életerejét és azokat a finom tranzienseket, amelyeket sajnos csak a mozgótekercses hangszedők tudnak elővarázsolni. Viszont a Master Tracker MM a MasterPhono illesztő előerősítővel nagyon közel állt ehhez az élményhez: virtuóz módon szólaltatta meg a tranzienseket, szikrázóan izgatóan és fénnyel, ragyogással telve varázsolta elém a lemez barázdáiba faragott előadást.

Készen áll a business class utazásra?

Amennyiben néhény ezer dollárt tudott szánni a lemezjátszójára és a hangszedője is ezer dollár feletti lehet, a MoFi MasterPhono a hetedik audiofil mennyországba repítheti. Számomra, a tesztelő számára hozta mondazt, amire vágytam: Életteli, magával ragadó előadás, tiszta, rendezett, üdítő és természetes hangzás. Egy igazi közepes árszínvonalú, felhasználóbarát hangszedő illesztő erősítő, amelyet meleg szívvel ajánlhatok és biztos vagyok benne, hogy csak élvezetet fog nyújtani.

 

 

Lumin x1 teszt

Lumin X1 digitális adatfolyam kezelő/DAC/előerősítő teszt

Steven Stone TESZTJE

Megjelent: 2019. december 24-én az Absolute Sound magazinban

Amennyiben rákeres az Interneten a Luminra, a “Lumin Music” honlap jelenik meg. A címoldalon a “The Audiophile Network Player Family,” (Az audiofil hálózati lejátszó család) olvasható, ami pontosan összegzi azt, amit a Lumin tesz—az AMP teljesítményerősítő kivételével valamennyi Lumin termék hálózatképes audió eszköz. Most a Lumin csúcstermékét, az USA-ban 13.990 amerikai dollárért kínált X1 készüléket teszteljük. Az X1 a Lumin többfunkciós, számos szolgáltatást nyújtó modellje, amely egy dobozban tartalmaz egy digitális adatfolyam kezelőt, egy digitális/analóg jelátalakítót és egy digitális előerősítőt. A készülék része egy saját, az okostelefonokon futtatható (és Ron kompatibilis) alkalmazás is. Most pedig nézzük, hogy mennyiben alkalmas az X1 arra, hogy elhozza Önhöz és megszólaltassa a digitális audió felvételeket.

Műszaki felépítése

Az X1 a legfeljebb 768/32 PCM és DSD 512 formátumú digitális fájlokat tudja fogadni (felskálázást is kínál a PCM és DSD fájlok esetében). Emellett természetesen a szabványos fájlformátumokat, így többek között a FLAC, ALAC, WAV, DSD, DSF, AIFF és MP3 fájlokat is kezelni tudja, emellett az MQA kódolású fájlokat is kicsomagolja és dekódolja. Támogatja a Tidal és Tidal Hi-Fi, Roon, Spotify Connect, Qobuz, Apple AirPlay és TuneIn rádió digitális adatfolyam protokolljait, DLNA és UPnP kompatibilis. Programfrissítéssel többhelyiséges üzemmódra és több lejátszási lista párhuzamos kezelésére is alkalmassá tehető.

Az X1 lelke a kettős ES9038Pro Sabre DAC áramköri lapka, amely 140 dB-es dinamika átfogásra képes és kettős mono, teljesen szimmetrikus üzemmódban tud működni. A digitális/analóg jelátalakító elektronika órajelét egy FPGA-kat használó Femto órajel generátor szállítja. Az X1 analóg kimenete két Lundahl LL7401-es kimenő transzformátorral készült.

Az X1 (AC – DC, vagyis váltóáram/egyenáram) tápegysége külön dobozba van építve és egy „köldökzsinórral” kapcsolódik a készülékhez. Az egy tömbből CNC gépekkel kimart készülékház külön rekeszben tartalmazza az analóg és digitális áramköröket, a készülék működését egy alacsony zajú szabályozó áramkör vezérli, amely nem csak az X1-et tudja irányítani, hanem programfrissítéssel a Lumin S1, A1, vagy T1 készülékekben is használható.

Amint az várható, az X1 programja is frissíthető és saját vezérlő alkalmazással rendelkezik, amely az iOS 8.0, vagy frissebb operációs rendszert használó iPhone, vagy iPad eszközökön, illetve a 4.0, vagy frissebb változatú operációs rendszer alatt működő Android alapú eszközökön futtatható. Később még visszatérünk erre az alkalmazásra.

A Lumin X1 többféle bemenettel van ellátva. A legfontosabb ezek közül az egyedi optikai hálózati csatlakozó, amelyhez egy csatlakozó doboz közbeiktatásával két optikai kábel és egy szabványos Ethernet lengőkábel csatlakoztatható. A Lumin X1-en digitális USB bemenet is található. Az USB aljzat kétirányú – merevlemez csatlakoztatható hozzá lejátszásra, illetve az USB aljzaton natív DSD512, illetve 768/32 formátumú digitális jel jelenhet meg. Az aljzat FAT 32 fájlrendszerrel egyetlen partícióra formázott merevlemezt tud fogadni, amely akár a NAS meghajtó szerepét betöltve zenei felvételek forrásául is szolgálhat. Az X1 része a szimmetrikus és analóg audió kimenet, valamint egy BNC aljzat formájában SPDIF digitális kimenet is található rajta.

Több digitális adatfolyam kezelő eszközzel ellentétben a Lumin X1-be nem építhető merevlemez a fájlok tárolására. Bár több felhasználó is előnytelennek tarthatja ezt a megoldást, ez azzal az előnnyel jár, hogy soha sem kell megbontani a készülék házát, hogy merevlemezt helyezzünk bele, vagy cseréljünk benne. Azok számára pedig, akik már most is NAS meghajtót használnak, vagy a felvételeiket tartalmazó USB merevlemezt csatlakoztatnak az X1-hez, eleve érdektelen, hogy merevlemez legyen beépíthető a készülékbe.

Beállítása/üzembe helyezése és ergonómia

A Lumin X1 előlapjára tekintve rögtön a távvezérlő után nyúlna az ember, hiszen egyetlen kezelőszervet sem látunk a készülék elején. Helyette az előlap kivágásába süllyesztve egy 1″ x 3¼”-es kék monokróm kijelzőt találunk. Ennek elsődleges funkciója számomra az volt, hogy jelezte a készülék bekapcsolt állapotát. Minden más funkcióhoz a Lumin, vagy a Roon alkalmazást használtam.

Így az új felhasználó első feladata, hogy letöltse a számára szimpatikus alkalmazásboltból, vagyis a Google Play Store, vagy az Apple App Store vegyeskereskedésből a Lumin alkalmazást. Az X1 használatához nélkülözhetetlen egy okostelefon, vagy táblagép használata. Én két eszközre, egy iPhone SE telefonra és egy Sony Experia táblagépre is letöltöttem az alkalmazást. Mindkét eszközre gond nélkül feltelepült és semmi gondom sem támadt a használatával.

Miután már letöltötte a vezérlő alkalmazást, rákötheti az X1-et a számítógép hálózatra. Én a Lumin optikai hálózati csatlakozóját használtam, amelynek előnye, hogy galvanikusan le van választva a hálózat többi részéről. A próbaidőszak első hónapjában az X1-es szimmetrikus analóg és SPDIF digitális audió kimenetét használtam a Mytek Manhattan II készülékhez való kapcsolathoz, amely eszköz analóg előerősítőként és/vagy digitális/analóg jelátalakítóként szolgált. Ezután az X1-et közvetlenül az egy pár Spatial X2 hangsugárzókat meghajtó Pass X150.8-as erősítőre csatlakoztattam az X1 szimmetrikus kimenetén keresztül, az aszimmetrikus RCA kimenetére pedig egy pár JL Audio Fathom f112 mélynyomót csatlakoztattam.

Az X1 fizikai formája nem a megszokott fekete doboz, hanem kissé ívelt előlapja van, a tetőlapja pedig kissé túlnyúlik a hátlapon. A hátlap több mint 2 1/2”-re van besüllyesztve, ami nem lenne gond egy magasabb készülékház esetében, de az X1 olyan lapos készülék, hogy alig maradt hely az XLR csatlakozók alatt és felett ahhoz, hogy bedugjuk, vagy leválasszuk a kábeleket. Különösen az XLR csatlakozókkal szerelt kábelek leválasztása nehézkes, hiszen itt a rögzülő csatlakozók leoldásához meg kell nyomni a kis rögzítő fület a csatlakozón, ami vastagabb ujjak, vagy nagyobb kézfej esetében már kihívásnak tekinthető. Amúgy a Lumin tetőlapjának éle által az ujjaimon okozott apróbb sérülésektől eltekintve fájdalommentes volt a készülék csatlakoztatása.

A Lumin X1 esetében néhány beállítási lehetőség van csak, beleértve azt is, hogy a kimenetét rögzített erősítési tényezőjűként, vagy a hangerő szabályozóval állítható változó szintű kimenetként állíthatjuk be. Mindkét módon kipróbáltam a Lumint. Mikor az X1-et a Manhattan II szimmetrikus analóg bemeneteire csatlakoztattam, akkor a rögzített szintet választottam. Amikor pedig a Lumin közvetlenül a Pass erősítőre volt csatlakoztatva, amely 26 dB-es erősítést alkalmaz, az X1 hangerő szabályozóját használtam, de ritkán mentem az X1 0-100 között skálázott hangerő szabályozójával a 60-as álláson túlra. Így bőven maradt még hangerő tartalék, így azoknál a felvételeknél is, amelyek szándékosan alacsonyabb kivezérlési szinten készültek, könnyen beállíthattam a megszokott hangerőt. A készülék felskálázási lehetősége elsősorban a digitális adatfolyamok és az Internet-rádióadók hallgatása során bizonyult hasznosnak.

Kétféleképpen vezéreltem az X1-et – egyrészt a saját dedikált alkalmazásával, másrészt a Roon alkalmazásával. Mivel már egy ideje több eszközön is használom a Roont, „házon belüli” előnyt élvezett a Lumin saját alkalmazásával szemben, hiszen már jól ismerem és kezelem a Roon vezérlő programját. A Lumin alkalmazása jól sikerült termék, de nem Roon. Inkább az Audrivana+, vagy az Aurender alkalmazásával ütköztetném a Lumin vezérlőt. Mindezeket figyelembe véve inkább táblagépen, vagy iPad eszközön javasolnám használni a Lumin alkalmazást a viszonylag kisfelületű kijelzővel rendelkező okostelefonokkal szemben. Az iPhone SE telefonom egyszerűen kicsinek bizonyult erre a feladatra, nem volt elég hely a 8½” x 5½”-es kijelzőjén. Ezt leszámítva öröm volt dolgozni a Lumin alkalmazásával. Nemcsak bármit elértem vele a NAS meghajtón, amit akartam, de a Tidal és a Qobuz kedvenceim is csak egy ujjhegynyi távolságra kerültek.

A készülék hangminősége

A csúcskategóriás audió világa olyan ponthoz érkezett, ahol a gyártók és a marketing szakemberek elvárásai okán már gondot okoz a „zászlóshajónak” minősített termékek tesztelése. Amennyiben az ilyen kivételesen jónak vélt eszközök esetében a tesztelők nem minősítik az adott terméket valamilyen soha nem hallott, soha nem látott, soha nem tapasztalt extraorbitális minőséget, vagy szolgáltatást sugalló jelzővel, vagy mondatsorral, a sima elismerés számukra inkább sértésnek, mintsem dicséret-nek számít. Aki már régóta olvassa az Absolute Sound tesztjeit, tudhatja, hogy én nem igen szoktam magam elragadtatni, legalábbis emlékezetem szerint igen ritkán fordult elő, hogy gátlástalanul áradoz-tam volna bármely általam tesztelt termék jóságáról, vagy rendkívüliségéről.

Amikor összehasonlítottam a Lumin X1 hangzásbeli képességeit az aktuális referenciáimmal, amely termékkör magában foglalja a Mytek Manhattan II és az Aurender ACS10 készülékeket, úgy tapasztaltam, hogy az X1 gyakorlatilag velük azonos minőségben képezi le az adott zenei eseményt. Mivel most nem volt lehetőségem a közvetlen, valós idejű, azonos kimeneti szintet és egyéb feltételeket jelentő A/B tesztre a Lumin és a saját referencia DAC, illetve DAC/előerősítő készülékeim között, igazán mértékadó, hiteles összehasonlítást nem tudtam végezni. Ennek ellenére biztosan állíthatom, hogy a Lumin kivételesen jó teljesítményt nyújtott, legalábbis számomra semmilyen említésre, vagy figyelemre méltó hiányosságot nem mutatott a hangzásában. A saját felvételeimet visszahallgatva minden hangszer, minden énekhang a helyén volt, pontos volt a zenei események háromdimenziós leképezése, különösen jónak találtam a zenei kép rétegezettségét. A többi referencia minőségű digitális forrásomhoz hasonlóan az adott felvétel tere, a színpadkép mérete felvételfüggő volt. A mono Charlie Christian felvételt hallgatva a színpad alig volt szélesebb egy kis szobánál, miközben Michael Morgan Holst “Uranus” műremekének felvételén szinte már kozmikus méretet öltött a színpad.

Az alacsony szintű jelek részletgazdagsága ugyancsak figyelemreméltóan jó volt a Lumin X1-et hallgatva, legalább olyan jó, mint bármely más kiváló minőségű digitális forrás esetében, bárhol, bármikor. Van egy felvételem, amit pár éve készítettem a Rockygrass akadémián Bryan Suton és Chris Eldridge „gitárpárbajáról”. A felvételi helyszín kültéren volt, egy nagy sátorlap alatt, mintegy huszonöt yardra jobbra a St. Vrain folyótól, balra pedig kicsit távolabbról, mintegy 75 yardról egy mandolingyárból valamilyen fa elemet kalapáló gőzkalapács hangja szűrődött be. A Lumin X1 ezeket a hangkulissza elemeket tökéletes hitelességgel adta vissza és ugyanolyan kristálytisztán hallatszott Sutton háború előtti D-28-as és Eldridge a késő negyvenes években gyártott Martin D-18-as gitárjának hangzásában tapasztalható apró hangzásbeli eltérés is. [Steven Stone szaktekintélynek számít a régi gitárok és mandolinok terén. —RH]

Az X1 a mélyhang átvitel terén is remekelt, inkább a forrás, semmint a készülék képességei szabtak határt a megszólaló mélyfrekvenciás jeleknek. Meglepett, hogy az X1 nemcsak a feszes ritmust tudta tartani, de a mélyfrekvenciában gazdag felvételek zenei szövetének épségét is megőrizte. Különösen feltűnő volt ez a sok mélyhangot, elektronikus basszust tartalmazó elektronikus popzenei felvételeknél, nem volt nehéz azonosítani a hangzáselemeket. Kivételesen jónak találtam a mélyhangok dinamikáját, a legkevésbé sem tapasztaltam a dinamikus energia összeomlását, vagy homogenizálását a készülék hangzásában.

A frekvenciaspektrumban felfele haladva a Lumin X1 középtartománya tiszta és teljesen színezetlen volt, a legkevésbé sem színezte vagy hangsúlyozta túl az alsó középtartományt. De korántsem vált hűvössé a hangja azáltal, hogy nem adott a kelleténél kicsit több romantikát a középtartományhoz, nem keményedett fel, nem vált mechanikussá a hangzása. Épp ellenkezőleg, a középtartomány zenei szövete és hangzásegyensúlya makulátlannak tűnt, az X1 tökéletesen kiegyensúlyozott dinamikával, a legfelső frekvenciáktól az alsó középtartományig harmonikusan, kiemelés, vagy vágás nélkül szólalt meg.

Öreg fickó vagyok már, szomorúan, de tudomásul kellett vennem, hogy mi tagadás, a korral arányban csökkent a hallószerveim magas frekvenciát érzékelő képessége, a felső határ nálam most nagyjából 13 kHz. De ahogy az az idősebbeknél lenni szokott, a csilingelő magasak helyett hangsúlyozottabban érzékelem az általam még hallható tartomány terén tapasztalható apróbb-nagyobb rendellenessége-ket, sokkal jobban, mint megboldogult ifjúkoromban, a teljes audió sávot érzékelve azonosítani tudtam az ilyen hangleképezési hiányosságokat. Így azután meggyőződéssel mondhatom, hogy olyannyira példaszerűen jó az X1 leképezése a felső regiszterekben, hogy azt már akár „zeneinek” is mondhatnánk. Bár jómagam már nem tudom megítélni, hogy „levegős” volt-e a készülék hangja a 13 kHz feletti tartományban, az addig terjedő skálán az X1 tökéletes munkát végzett, a legkisebb mértékben sem változtatott semmit sem az általam jól ismert referencia felvételek magasfrekvenciás hangzásában.

Összefoglalás

Miután elég sok időt töltöttem az X1-gyel, most már tudom, hogy miért olyan büszke a Lumin a zászlóshajójára. Mindent megtesz, megad, amit joggal várhat el egy prémium audiofil terméktől—jól néz ki, hibamentesen működik, a rendszerprogramja gond nélkül, on-line frissíthető és még saját alkalmazása is van. Hangzásminőségét és szolgáltatásait illetően az eddig általam kipróbált bármely digitális adatfolyamkezelővel/digitális-analóg jelátalakítóval állja a versenyt.

Az X1 nemcsak egy első osztályú termék, de a Lumin mögött álló támogatás is mintaszerűnek mondható. A Source Systems, a Lumin amerikai forgalmazója tökéletesen ismeri a készülék működését és minden műszaki kérdésemre azonnal választ tudott adni.

Nem vitás, hogy meglehetősen sok digitális adatfolyam kezelő/digitális/analóg jelátalakító/előerősítő közül választhat napjainkban és ezek közül csak egy a Lumin X1 (hogy átvegyek egy klasszikus audiofil mondást). De a sok közül egy kimagaslóan jó termék, ami mindent jól csinál és emellett még stílusa is van.

Műszaki adatok és árak

Típusa: Ethernet hálőzatra csatlakoztatható digitlis adatfolyam kezelő/DAC/előerősítő

A támogatott formátumok: DSD veszteségmentes: DSF (DSD), DIFF (DSD), DoP (DSD); PCM; veszteségmentes: FLAC, Apple lossless (ALAC), WAV, AIFF tömörített (veszteséget eredményező); audio: MP3, AAC (in M4A csomagolásban)

Kimenetei: Szimmetrikus (XLR) analóg, aszimmetrikus (RCA) analóg, SPDIF, BNC

A meghajtók kapacitása: Nem építhető be a készülékbe meghajtó

Digitális adatfolyam szolgáltatások: UPnP AV protokoll audió digitáélis adatfolyam keuzelési képességgel (OpenHome), Roon Ready, Spotify Connect, Apple AirPlay, szaggatásmentes lejátszás, a készülék kijelzőjén megjeleníthető lejátszási listák. Tidal, Tidal High Res, TuneIn, Qobuz, és MQA támogatás.

Méretei: 350 mm x 60 mm x 345 mm (a készülék); 106 mm x 60 mm x 334 mm (a tápegység)

Tömege: 8 kg (a készülék); 4 kg (a tápegység)

Amerikai listaára: 13.990 amerikai dollár

 

MoFi SourcePoint 8 - hi-fi news teszt

MoFi SourcePoint 8 - hi-fi news teszt

Miután a SourcePoint 10-es hangsugárzóval már igazolta a koncepció megalapozottságát, a MoFi mérnöke, Andrew Jones egy kisebb átmérőjű közös tengelyes hangszórót tervezett a SourcePoint kisebb dobozához.

Ezt a terméket tesztelte: Jamie Biesmans. A méréseket Paul Miller végezte

A 2023-as müncheni High End kiállításon beszélgettem a tervezőjével, Andrew Jones-szel. Tréfálkozva jegyezte meg, hogy a legújabb hangsugárzója akár a nagyobb Source Point 10-es [HFN 2023. áprilisa] „európai” változata is lehetne. „Sokan meglepődtek a méretén –hiszen egy 10”-es hangszóró van benne-, így a vásárlók egy kisebbre vágytak, mondta. Szóval az volt a feladat, hogy zsugorítsam le a korábbi, 10 hüvelykes koaxiális hangszórót 8 hüvelykesre és építsek hozzá egy dobozt.

A Source Point 10 sokban hasonlít a hatalmas amerikai pickupokra, amelyeket tömegével vásárolják az Egyesült Államokban. Öröm rájuk nézni és bitangul jók is, ha éppen Texasban van a farmunk, de a nagy vízen átúsztatva már túl nagyok lesznek az európai utakra. Csakúgy, mint a SourcePoint 10-es a kisebb európai nappalikba. Számunkra, „itteniekre” a SourcePoint 8 a válasz, de azért az se feledjük, hogy meglehetősen sokan élnek New Yorkban is kis lakásokban és számukra is sokkal praktikusabb a SourcePro 8.

A hangsugárzó három színváltozatban kapható és valamelyik minden bizonnyal paszszolni fog az adott környezethez. Az itt bemutatott szaténfehér lehet a jó választás, ha nem egy hivalkodó hangsugárzót szeretne. A dió és a fekete kőris valódi furnérja inkább a klasszikus műremekek, az elmúlt évtizedek sikertermékeinek megjelenésére emlékeztet.

A kistestvér

A SourcePoint 10-est már ismerő és azért lelkesedők számára nem fog meglepetést okozni a kisebbik változat megjelenési képe. Szinte azonos a két hangsugárzó, a méretet kivéve. Nagyjából úgy néz ki a 8-as, mintha a SourcePoint 10-es összement volna a mosás-ban, megtartva az eredeti változat arányait. A koaxiális hangszóró gyakorlatilag azonos, eltekintve attól, hogy a kisebbik változatban a hangszóró átmérője 8 hüvelyk/200 mm, az eredeti változat 10 hüvelykes/250 mm-es átmérőjű hangszórójával szemben. Nem véletlen tehát a kisebbik változatban a 8-as szám. Jones zseniálisan oldotta meg a feladatot, megtartva a 32 mm-es magassugárzót a hangszóró tengelyvonalában, a középmély hangszóró membránjából faragott le annyit, hogy beférjen a 8 hüvelykes kivágásba. Nyilvánvalóan ennek megfelelően kisebb lett a hangszórókosár, de ugyanakkora maradt a torzulások csökkentésében meghatározó szerepet játszó „Twin Drive” ritkaföldfém ikermágnes csévetest.

A „zsugorítás” sokkal kevésbé befolyásolja a hangsugárzó mélyhang átvitelét, mint gondolnánk, ahogyan azt PM is igazolja a következő oldalon található keretes írásában, hiszen a SourcePoint 8-nak alacsonyabb az érzékenysége, mint a nagyobbik testvéré. A bejövő jelszint nagy részét a mélyhang leképezésére használja fel a kis hangsugárzó, így a kisebb lakásokban élő és emiatt a kisebb hangsugárzót választani kényszerülők is szeretni fogják a hangsugárzó hangját, ha megfelelően nagy teljesítményű erősítővel hajtják azt.

Teljesítményügyek

A SourcePoint 8 nem támaszt lehetetlen feltételeket az azt meghajtani kívánó erősítőkkel szemben, ahogyan az PM laboratóriumi méréseiből is kiderül. Ugyanakkor a saját tapasztalataimra támaszkodva azt javaslom, hogy ha lehet, azért egy nagyobb teljesítményű erősítőről hajtsuk a hangsugárzót. Nálam a SourcePoint 8 a Hegel 300 wattos H590-es erősítőre [a HFN október 18-i számában teszteltük] kapcsolva szólt a legmeggyőzőbben. Az éppen nálam lévő 200 wattos NAD C 298 [a HFN október 21-i számában teszteltük] is jól kiszolgálta a hangsugárzót, a legkevésbé a Yamaha R-N 1000A erősítőt szerette.

A többször is hivatkozott „kicsi” mérete ellenére a SourcePoint8 meglehetősen nagyra nőtt állványos hangsugárzó, impozánsak a befoglaló méretei és a talpfelülete. A tömege nem különlegesen nagy, a 12,7 kilójával akár könnyűnek is mondható, ha a KEF Reference 1 Meta 18 kg-os tömegéhez viszonyítjuk, A MoFi egy ehhez a hangsugárzóhoz tervezett háromlábú állványt kínál, tető- és talplemezekkel, de bármilyen más jó minőségű 22 hüvelyk magas állvány jól használható hozzá A Source Point 8 például kifejezetten jól érezte magát a Focal Kanta állványomon.

A hallgató szobámban a hátrafele dőlő, retró jellegű EPOS ES14N [a HFN 23. júliusi számában írtunk róla] helyére lépve a szögletesebb SourcePoint 8 tetszetős doboz benyomását keltette, ha rajta volt az előlap. Anélkül az igencsak egyedi formájú előlapja nem igazán dobogtatta meg a szívemet... Ez az egyedi formájú előlap egy gyémántkristályra emlékeztető nyolcszög középpontjába helyezi a közös tengelyű hangszórót. A megszokott hallgató helyemről (a heverőm) nézve a SourcePoint 8-as és 10-es egyaránt érdekes látvány, de hivalkodónak nem igen nevezném. Nem is baj, hiszen mint tudjuk, a formavilág gyorsan változik és az egyedi megoldások hamar divatjamúlttá válnak.

Ennek a különös formájú előlapnak persze akusztikai szerepe is van, hiszen ez az érdekes kialakítás emeli ki a középmély hangszóró tengelyébe épített magassugárzót az előlap síkjából. Az előlapba süllyesztett magassugárzó esetén korlátozott lehetett volna a sugárzási kéve. Andrew Jones elárulta, hogy ezt a formát valójában a formatervező és nem ő álmodta meg, de a mérések igazolták, hogy ez a kialakítás igen kevéssé befolyásolta a szerkezet sugárzási képességét, nem úgy, mint az előlapra helyezett takarólemez [lásd PM méréseit a következő oldalon!]

Sok munkát adott, hogy a lehető legkisebb mértékűre csökkentse a gyártó a doboz rezonanciáit. Felülről nézve az oldallapok kissé összetartanak, az előlap meg kissé hátrafele lejt, így a határoló lapok nem párhuzamosak, ami gátolja az állóhullámok kialakulását. A doboz belülről két függőleges ráccsal van merevítve (a SourcePoint 10-ben hárommal), ami a lehető legmerevebben tartja a szerkezetet és csökkenti a 19 mm-es MDF lapokból összerakott doboz nemkívánatos rezgéseit.

A kompromisszum művészete

Igen sok hangsugárzó gyártó tart ki a közös tengelybe épített hangszórók használata mellett, főleg akkor, ha a mélyhangok megszólaltatására is elég nagy a membránfelület. Az arról kinyúló, de a csévetest/lengőcséve szerkezetre támaszkodó dómsugárzó által okozott amplitúdó moduláció a technológia leggyakrabban emlegetett hátránya. Andrew Jones, a MoFi hangsugárzó tervezője holisztikusabb megközelítést alkalmazott: Tudatában volt a szerkezet ezen hátrányának, de ezt ügyesen ellensúlyozta a „pontszerű” hangzás hangsúlyozott előnyével – amit a két hangszóró közös tengelye jelent, ami megfelelő kialakítás estén mind tengelyirányban, mind attól jobbra-balra mérve jobban megjósolható és kedvezőbb frekvenciamenetet nyújt.

A SourcePoint 8 esetében Jones ugyanazt a 32 mm-es magassugárzót használta, mint a 10-es változatban, a keresztváltási pont itt is 1,6 kHz, habár más felépítésű a kisebbik hangsugárzó keresztváltója, hogy mindkét modell hangzáskaraktere közel azonos maradhasson. Ahhoz, hogy a mélyhangátvitel is a nagyobb membránfelülettel és dobozzal rendelkező 10-es modellhez közel azonos értékű lehessen anélkül, hogy drámai módon meg kelljen növelni a 8”-es, kisebb motor „löketét” és a nagyobb amplitúdiómodulációs torzítást, vagyis alacsonyabb érzékenységet is figyelembe véve egy új keresztváltó tervezésére volt szükség. A SourcePoint 10 érzékenysége 91 dB/2,83 V/1 m, ugyanez a SourcePoint 8 esetében csak 87 dB, ami a kisebb méretekből fakadóan várható is volt (lásd a mérési adatokat a következő oldalon). De minden hangsugárzó kompromisszumok sorozatának az eredménye és Andrew Jones, a KEF és TAD korábbi tervezője már bizonyított a kompromisszumok művészi módon való kezelése terén. PM.

Nyáridő

Semmi rosszat sem mondhatnék arról, ahogyan a SourcePoint 8 zenél: Az összetettebb, sokszereplős zeneműveket is koherens módon, színezetlenül szólaltatja meg, a melegség sem hiányzik belőle. Nagyon kicsit érezhető csak a zene szövetének „szétszedése” a hangjában, ami éppen a közös tengelybe épített hangszórórendszerek egyik legfőbb erénye. Nem válnak szét a hangszerek hangjai, megmarad mindvégig az egységes hangzás.

Ez egyben azt is eredményezi, hogy a MoFi SoundPoint 8 nem rajzol fel nagy színpadot. Természetesen, amikor Donna Summer Moroder Disco Classic lemezéről (B001 1 8005 02: 192 kHz/24 bit) az I Feel Love felvételt hallgattam, a szintetizátor hangja faltól-falig terjedt, de hátrafele nem töltötte ki igazán a teret, a színpad valójában leginkább csak a frontsugárzók közötti térre korlátozódott.

Ezzel együtt a hangsugárzó kiválóan szerepelt, minden műfajon konzisztens teljesítményt nyújtott, megvolt a zene öröme, a jelenlétérzet illúziója, magával ragadó volt az előadás. A Source Point 8 ugyanakkor a közös tengelybe épített hangszórók hátrányaira is rámutatott, de Jones a technika előnyeit is ügyesen kihasználta. Az általa kreált hangsugárzó egyértelműen „egy nyelven beszél”, még akkor is, ha meglehetősen közelről hallgatjuk azt. Éppen ezért ezek a hangsugárzók jó választást jelenthetnek, ha testes, hangsúlyos megszólalásra vágyik egy viszonylag szűkre szabott térbende ez korántsem jelenti azt, hogy a hangsugárzók nem tudnának egy nagyobb térben érvényesülni.

Tökéletesen igazolta a hangsugárzók közvetlenségét Mark Lanegan érdes hangja a Bubblegum felvételt hallgatva [BBQCD237, 44,1 kHz/16 bit]. Tömören és sötéten, ahogyan kell, úgy szólalt meg a kemény gitárriff a „Hit The City” felvételen, de a legjobban Lanegan tökéletesen megszólaló jellegzetes hangja kápráztatott el. A térben jól elhelyezve csendült fel PJ Harvey hangja a háttérben, szépen aláfestve és egyben ki is emelve a szöveget.

Ez a 2004-es album kicsit borongósan, improvizációkkal tarkítva szólal meg a korábban a Screaming Trees együttesben jeleskedő énekes előadásában, amit igen sok hangsugárzó nem is tud igazán hitelesen megszólaltatni. Nem úgy a SourcePoint 8, amely példaszerűen, kiegyensúlyozottan, a basszust és az amerikai előadó jellegzetesen érces hangját egy árnyalatnyit túlhangsúlyozva hozta az előadást a szobámba az „One Hundred Days” felvételt hallgatva. Lanegan nemcsak elsőrangú énekesként, de szövegíróként is kiváló és öröm volt a hangok tengerében élvezni ezt a varázslatot.

Egy kis barlangászat

Mivel mindkét lemez nagyjából azonos hangulatú, nem meglepő módon Nick Cave And The Bad Seeds kiváló Push Sky Away felvétele [Bad Seeds Ltd, BS001CE] éppúgy magával ragadóan szólalt meg. A teszt során a legtöbb zeneszámot a Roonon keresztül töltöttem le, de ez a felvétel vitathatatlanul a fekete lemezről lejátszva szól a legjobban. A [HFN 22. szeptemberi számában tesztelt] Pro-Ject X2B lemezjátszóra feltett lemezről a vaskosan hangszerelt „We No Whu U R” felvétel a MoFi hangsugárzón hallgatva már az első pillanattól kezdve melankólikus hangulatba ringatott, ahogy Cave-t hallgatva általában történni szokott velem – annak ellenére, hogy ez a szám valamelyest bizakodóbb hangvételű, mint az utána következő Skeleton Key felvétel.

Semmilyen kifogás sem illetheti a hangsugárzót a ritmus tolmácsolását illetően – bármilyen műfajú felvételt is hallgattam rajta, de az erényeit a legjobban a dzsessz és a nyugati világ által „világzenének” minősített felvételek hallgatása során csillogtatta meg. Csupa ilyen felvételt hallhatunk a Jazz is Dead 001 lemezen (JID001, 44,1 kHz/16 bit), ami az Adrian Younge és Ali Shaheed Muhammad által a modern dzsesszkompozíciókat bemutató lemezsorozat első tagja. A SourcePoint 8 maszatolás és ritmushiba nélkül szólaltatta meg a „Distant Mode” felvétel meglehetősen szokatlan dobját és Gary Bartz ellenpontozó altszaxofonját. A hangsugárzó igen jól tudja összefogni a történéseket és a legnagyobb kihívást jelentő hangképleteket is habozás nélkül képezi le - ezt kivételesen jól igazolta, hogy ösztönösen a lábammal vertem a taktust a „Conexao” szám funky dzsesszritmusait hallgatva.

A SourcePoint 8 nem jeleskedik a nagy színpadkép felrajzolása terén, de ezzel együtt fókuszált a megszólalása, a legtöbb albumot a legjobb formájában játssza le. A zenét talán a kelleténél egy kicsit előbbre hozza, közvetlenebbé teszi – de sohasem tolakodóan és maszatolva- így azután ezek a MoFi hangsugárzók mindig azt a látszatot keltették, mintha a színpadhoz közel álltam, vagy ültem volna. Azt meg tudjuk, hogy ott kezdődik a zene öröme! 

A hi-fi news értékítélete

Andrew Jones koaxiális hangszórók iránti elkötelezettségét még magasabb szintre emelve a SourcePoint 8 meglepő energiát pakolt egy viszonylag szerény méretű dobozba, amely kisebb és nagyobb ter-mekben egyaránt jól szól. Nem kell más, mint ezeket a stílusos, műszakilag újszerű dobozokat egy megfelelő teljesítményre képes erősítőre kötni és máris örömteli, magával ragadó, közvetlen, a jelenlétérzetet keltő örömzenélésben lehet része. Kifejezetten jó koherenciájának és ritmusérzékének köszönhetően kedve se lesz abbahagyni a táncot – legalábbis lélekben biztosan nem!

A hangminősége: 80 %

A MoFi SourcePpoint 8

A 200 mm-es membrántölcsér, a lapos, többszörösen bordázott membránszél és a furfangosan kialakított hangsugárzó előlap mind a „hullámterelő” funkció részét képezi a középmély hangszóró tengelyvonalába épített 32 mm-es magassugárzó esetében. A SourcePoint 10 HFN 2023. áprilisa] „miniatürizált” változatának számító 8-as esetében mindezek együttesen eredményezték a nagyobb hangsugárzó esetében tapasztalható tengelyirányú hangfodrozódás mértékének csökkenését, eredményeként a 8-as tengelyben és oldalirányban végzett méréseinél konzisztensebb értékeket kaptunk [lásd az 1. ábrán a szürke és fekete görbéket]. Egyébként a frekvencia átvitel csaknem olyan egyenletes, mint a 10-es esetében, mindössze ±1,6 dB-es és ±1,9 dB-es eltérést mértünk 200 Hz és 17 kHz között (a +5,5 dB-es kiemelést 20 kHz-en figyelmen kívül hagytuk). A pár együttfutása kissé szeszélyes, az 1,5 dB-es érték nem igazán remek, de a műanyag keretes hangszórórács még tovább rontja a frekvenciamenetet (a kék görbe az 1-es ábrán) és a hiteles hangzáshoz érdemes azt eltávolítani. A MoFi alacsonyabb/reális, 87,5 dB-es érzékenységet adott meg a M8-es esetében (lásd a keretes írást az előző oldalon), ami nagyjából egyezik az általam mért 86,7 dB/1 kHz, illetve 86,8 dB/500 Hz – 8 kHz értékkel.

A SourcePoint 8 tartja a 8 ohm névleges/6,4 ohm min. impedancia értéket, a mért érték 7,5 ohm/138 Hz-en és a magas, 530 Hz-1,30 kHz közötti +50°-os fázisszög ellenére csak 3,65 ohmot mértünk 241 Hz-en. Ezzel ez a hangsugárzó könnyebben hajtható meg, mint a 10-es. Az 1,8 Hz-en 78 ohm-ra ugró érték a felső középtartomány (énekhang) kiemelésnek is köszönhető, de ezt erősen befolyásolhatja a meghajtó erő-sítő forrásimpedanciája, főleg a csöves erősítőknél. A THT szerény 0,25 %-os, de a középtartományban (90 dB/1 m szinten) 0,8 %-ra nő a mélyhangoknál, ahol a 20 mm-es membrán igen széles, 66 Hz – 3,4 kHz/-6 dB-es sávszélessége találkozik az 52 Hz-re hangolt két hátrafele nyitott reflexnyílással, hogy megszülessen a kellemes, 47 Hz-es alsó határfrekvencia (-6 dB/200 Hz) PM

 

MoFi SourcePoint 8 hangsugárzó

A MoFi Electronics SourcePoint 8 hangsugárzók – Kalman Rubinson

Amikor megkaptam ezeket a hangsugárzókat tesztelésre, még olyan újak voltak, hogy a kicsomagolásukkor még kezelési utasítás sem készült hozzájuk, a gyártó honlapján sem volt elérhető és még a megígért, a hangsugárzóhoz illő állvány sem készült el. Ennek ellenére úgy éreztem, hogy egy olyan buliba kaptam meghívót, ami már régen elkezdődött. A Mobile Fidelity SourcePoint 8 hangsugárzója a korábban John Atkinson által a Stereophile 2023-as februári számában tesztelt majd azután a júniusi számban Ken Micallef ismét elemzás alá vett SourcePoint 10 modell újabb, kisebb testvére.

Mivel erre hangsugárzóra már olyan sok nyomdafestéket elhasználtak a munkatársaim, csak időpocsékolás és a magazin értékes oldalainak elfecsérelése lenne, ha újra elmesélném azokat a dolgokat, amit a kollégáim már leírtak, így most eltekintek attól, hogy méltassam a jól ismert tervező, Andrew Jones érdemeit és írjak a hangsugárzó megszületésének körülményeiről, a tervezési filozófiáról és a SourcePoint 10, valamint a SourcePoint 8 gyártása során alkalmazott megoldásokról. Most tehát csak azt teszem, amit a főiskolai angoltanárok oly gyakran kérnek: összehasonlítok és ütköztetek.

Legelőször is a szembeötlő tények: A SourcePoint 8 a legkisebb modell, kisebb méretű hangsugárzókkal készült, így a hangsugárzó doboza is kisebb lett. Minden méretadatában 20 %-kal kisebb, a mérete 11,4" × 18" × 12,6", szemben a SourcePoint 10 14,5" × 22,5" × 16"-os méretével. Emiatt azután könnyebb is annál, csak 27,9 font, szemben a nagyobbik testvér 46,2 fontos tömegével.

Ugyanakkor a gyártása korántsem volt olyan egyszerű, hogy csak lefaragunk egy kicsit a nagyobbik modellből, ahogyan Jones elmesélte nekem azt egy Zoom beszélgetés során.

A SourcePoint 10 esetében Jones nagy membrános hangszórót választott. Nem csak azért, hogy jobb legyen a hangsugárzó mélyhang átvitele, hanem azért is, hogy csökkentese a membrán nemkívánatos elmozdulásának a mértékét, ami kölönösen fontos a közös tengelybe épített hangszórók esetében. Itt ugyanis a mélyhangszóró membránja egyben (mozgó) hangterelő is. A mebrán nemkívánatos elmozdulása hatással lehet a tengelyébe illesztett magassugárzó megszólalására. Egy 8”-es hangszóró hagyományos félhenger membránszéllel sokkal kisebb aktív membránfelületet eredményezne, így a kellő hangnyomás eléréséhez nagyobbat kellene mozdulnia a membránnak. Éppen ezért Jones egy (a szerelőfurat méretét megadó) 8”-es,  de keskeny, bordázott  membránperemes hangszórót választott,  amely egyben a hangszóró csavarokkal történő rögzítését is biztosítja. Eredményeként egy olyan 8”-es hangszóró született, amely aktív sugárzó felülete csaknem megegyezik a SourcePoint 10-es 10"-es hangszórójának hasznos membránfelületével, de annál kisebb az elmozdulása, aminek eredményeként a mély-hang alsó határfrekvenciája a nagyobb átmérőjű hang-szóró 42 Hz-es alsó határfrekvenciájával szemben 47 Hz-re csökkent.

Szerencsés módon az új hangszóró mágnesszerkezete ugyanaz maradhatott, mint amelyet a SourcePoint 10 esetében használtak. Jonesnek sikerült ezt az „ikerhangszórót” a mélyhangszóró tengelyébe épített 1,25”-es magasugár-zóval együtt beépíteni az új 8”-es hangszóró középpont-jába, mindössze egy új hangszórókosárra volt szükség. A hasonlóságok eredményeként akár azt is gondolhatnánk, hogy az új 8”-es motor paraméterei sokban hasonlítanak a SourcePoint 10 esetében használt hangszóróéra. Ez két értéket kivéve igaz is: Az F1, 43,65 Hz— ami a második legmélyebb hang egy basszusgitáron és az F# éppen felette van), a többi érték közel megegyezik a nagyobbik hangszóróéval.

A hangsugárzó leírása és beállítása

A SourcePoint 8s szaténfekete kőris furnér kivitelben érkezett, egy dobozba csomagolva, egy másik doboz pedig egy pár Solidsteel SS-6 állványt tartalmazott, a megígért, de még el nem készült saját állvány helyett. Az egy 8”-es koncentrikus hangszóró az előlap közepére van illesztve, amely a hangterelést elősegítő geometriai formára van kialakítva, tompítva a négyszögletes doboz határfalai által kltett nemkívánatos akusztikai hatásokat. A hangsugárzó felállítása nem különösebben bonyolult művelet, de a mágnesesen rögzülő előlapról annyit mondanék, hogy egy korokodil állkapcsának erejével rögzül az előlapon, alig lehet eltávolítani onnan. (Ezt inkább erényként tartom számon. Általában mindig a takarólemezzel együtt szoktam előbb tesz-telni a hangsugárzókat és rajta is hagyom mindaddig, amíg erős nem lesz a gyanúm, hogy rontja a hangminőséget.) A Source Point 8 egyetlen pár, többféle csatlakozót is fogadni tudó aljzatpárát Benchmark/Canare hangszórókábellel kötöttem össze a Benchmark AHB2 monoblokkjaim hangsugárzó kimeneteivel.

A MoFi SourcePoint 8 documentációja nem tesz említést arról, hogy függőlegesen, vagy vízszintesen kell-e elhelyezni a hangsugárzót az állványon. Ugyanakkor az összes kép álló pozícióban készült róla és a rajta lévő logó is az állított helyzetet sugallja. (A logók oldalt fekszenek, ha fektetve használjuk a hangsugárzót.) Ugyanakkor az egyetlen, koncentrikus hangszóró okán akár fektetve is használhatjuk a hangsugárzót. (Ráadásul a fekve elhelyezett SourcePoint 8 például centersugárzóként is jól használható egy többcsatornás házimozi rendszerben.)

A SourcePoint 8-at állva helyeztem rá az SS állványra és némi kisérletezgetés után egymástól 8 láb, a hallgató széktől pedig 11 láb távolságra állítottam fel. Ebben a pozícióban mindegyik hangsugárzó mintegy 3 láb távolságra volt az oldalfalaktól és nagyjából 4,5 láb távolságra a hátsó faltól. Úgy találtam, hogy a legjobb térleképezést akkor kaptam, ha a SourcePoint 8-asokat kissé, de nem közvetlenül a hallgató szék fele fordítottam. Ez a beállítás a szokásosnál szélesebb ideális hallgató pozíciót eredményezett. A térleképezése ilyenkor legalább olyan jó volt, mint az előlap rögzítése, bárhol is ültem a heverőn, de hamar odalett a fókusz, ha felálltam. Fontos az ideális fülmagasság, így a testmérettől, vagy a hallgató szék magasságától függően nagy valószínűséggel állítani kell az állvány magasságán, vagy esetleg be kell döntenie a hangsugárzókat a hallgató szék fele, hogy a legjobb hangzást élvezhessük.

Kényelmes elhelyezkedés és zenehallgatás

Visszaidézve a kőkorszakot, amikor még ozmiumhegyű „tűkkel” játszottam le otthon a 78 fordulat/perces lemezeimet, igencsak meglepetéssel tapasztaltam, hogy milyen hangok szólaltak meg az osztálytársam szülei által frissen vásárolt Zenith High Fidelity lemezjátszón. Egy Mantovani lemezt hallgatva hamar világossá vált, hogy a hegedűk olyan lágyan szólaltak meg, mintha egy vízesés csorgott volna ki a fadobozokból, amely soha nem ér le a padlóig. Ez a gyerekkori emlék villant be akkor, amikor Marc-André előadásában Alkan 'Les Quatre Âges' szonátáját hallgattam egy Hamelin felvételről (Hyperion CDA66794, digitális fájlból) a SourcePoint 8 hangsugárzókon. Ezekből az első ránézésre meglehetősen egyszerűnek látszó dobozokból Hamelin a "20 Ans. Très Vite" nyitányt hallgatva a fiatalság örömét és optimizmusát sugalló hangzuhatagot varázsolt ki. A rengeteg (de semmivel sem több a kelleténél) hang pontosan azonosítható, tökéletesen időzített maradt, a legtöbbje gyönyörű lecsengéssel.

Ezen felbuzdulva feltettem a Gypsy Baroque lemezt (Il Suonar Parlante Orchestra, Vittorio Ghielmi, Alpha Classics ALPHA 392, CD, de fájlból lejátszva), amely lemez Tele-mann, Tartini, Benda, Vivaldi és Mozart cigányzenei és a cigányzene által befolyásolt zenei motívumainak gyűjteménye, népi és az akkor idők klasszikus hangszerein előadva.

A MoFi SourcePoint 8 ezeket a vonós, pengetős, ütős és egyéb hangszereken előadott hangokat olyan karakterrel és transzparenciával szólaltatta meg, hogy lelki szemeimmel világosan azonosítani tudtam mindegyik helyét a meglehetősen nagy színpadon. A zenekar pontosan a két hangsugárzó közötti térben és jóval a hangsugárzók hátlapja mögötti térbe benyúlva sorakozott fel.

Különösen lenyűgözött az album utolsó felvételének ("Mozart a Gypsy & Mozart Sîrba [Mozart A dúr zongoravernyenye, K219 után])" megszólaltatása, különösen a hegedűverseny utolsó tételének látványos riffje. Tökéletesen hallhatóak maradtak a ritornellek és a zenei motívum ütemét megadó mélyhangok minden apró részlete.

Semmilyen nemkívánatos fényezést sem hallottam ki a SourcePoint 8 hangzásából. "Audiofil furfang", szimulált, hamis térérzet nyomát sem véltem felfedezni a hangsugárzó megszólalásában. Igen jó, magával ragadó előadást hallottam, pontos részletgazdagsággal. Az ismerős hangokat tisztességgel, színezésmentesen, valósághűen adta vissza, tisztán, kiemelés, vagy fényezés nélkül. A szólóhangoknál —"Go Your Way" Alison Krauss Raise the Roof lemezéről (Rounder Records 1166101371, 16/44.1, letöltött fájl); Ricky Lee Jones "Dat Dere" felvétele a Pop Pop albumról (Geffen Records, GEFD-24426, rippelt CD); Mighty Sam McClain "Too Proud" felvétele a Give It Up to Love lemezről (AudioQuest Music, AQ-CD1015, rippelt CD)— úgy éreztem, hogy mindegyik előadó ott volt a szobámban. Ugyanezt mondhatom a "Stimela (The Coal Train)" felvételről is Hugh Masekela Hope lemezéről (Analogue Productions APJ 82020, rippelt SACD lemez); Masekela hangja és trombitája hihetetlenül intim és fokuszált volt—minden érzékszervre ható megszólalás, bár a lemez hírhedten jó jelenlétérzete itt nem igazán terjedt ki a hangsugárzók mögötti térbe.

A SourcePoint 8 kis méretéhez képest meglepően jó mélyekkel kápráztatott el. Nem sok 50 Hz alatti hang jött ki belőle, de efölött igazi feszes, ütős mélyeket produkált. Próbára is tettem a dobozokat a lehető legnagyobb hangerő mellett egy, a hangsugárzók kínzására használt felvétellel: "Jazz Variants" a The O-Zone Percussion Group La Bamba lemezéről (Klavier KD 77017, rippelt CD). Lenyűgözött a megszólalás dinamikája, a testes mélyek megtöltötték a szobám és megmozgatták a mellkasomat. A SourcePoint 8-asok önmagukban (hangsúlyozom—mélynyomó és digitális jelfeldolgozási trükkök nélkül) teljes mértékben kielégítően szóltak, nem próbáltak se felfele, se lefele kitörni, amíg tényleg a végletekig feltekerve a hangerőszabályozót, már szomszédbosszantó hangorkánt nem kértem tőlük. Persze hazudnék, ha azt mondanám, hogy arra is képesek, amit a sokkal nagyobb (és a háttérben lapuló) KEF Blade hangsugárzók tudnak, vagy amit egy-három mélynyomó támogatásával tudnának. Csak annyit mondhatok, hogy félelmetesen jó volt hallani, ahogy a kis doboz olyan hatalmas energiákat tudott megmozgatni a mélytartományban.

A SourcePoint 8-asok tehát igen meggyőző mélyekkel leptek meg, de nézzük, mire képesek, ha ennél összetettebb feladattal bízzuk meg, hogyan tudnak szélesebb dinamikatartományú és nagyobb frekvencia átfogású zeneművekkel megbírkózni! Felbátorodva Stephen Francis Vasta Máahler 2. szimfóniájának (Feltámadás) a i Bicskov által vezényelt Cseh Filhamronikusok előadásában felvett lemezének CD formátumban kiadott és most a Pentaton honlapjáról 24/96 PCM formátumban letöltött változatával kapcsolatos megjegyzésein ezt használtam próbakőnek. Már rögtön az első taktusoknál, a mélyhúrok jellegzetes hangjának megszólaltatásánál kiderült, hogy a SourcePoint 8-asok a szimfonikus zenék lejátszásánál sem jönnek zavarba, meggyőző, ahogyan testet és teret adnak a zeneműveknek. Az első, „Halloti tor”-ként (Totenfeier) nagyzenekarra írt  szimfonikus költeményként önállóan is ismert tételnél meg-megmutatta az erejét, ahogyan életre kelti, kibontja és a számtalan tuttival (nagydob beütésekkel) tarkított  és gyakran fatalista lehangoltságú zeneművet a szobámba varázsolta. A SourcePoint 8-as hangsugárzók ezt az igen nehezen leképezhető, összetett, édesbús és gyakran reményt keltő tételt kristálytisztán és erőt sugallva helyezték el az akusztikus térben, bőséges levegőt adva a zenekarnak. De a legnagyobb meglepetést Elisabeth Kulman sejtelmesen izgató  altó hangja okozta az "Urlicht"-ben; a partitúra szerint a robbanásszerűen belépő és ismétlődő hangorkán az "Im Tempo des Scherzos. Wild herausfahrend" (a scherzo tempója – szilaj belépéssel) és a tétel engesztelhetetlen záróakkordjai, kezdve az "Aufersteh'n, ja aufersteh'n wirst du" (Feltámadás, hiszen fel fogsz támadni) nagy kórusbetéttől a masszív kódáig, az orgona belépésével. Ez a szimfónia még mindig sokkol, tele van élettel. Az meg igencsak meglepett, hogy ezt egy közepes méretű állványos hangsugárzó ilyen elemi erővel volt képes megszólaltatni.

Műsoron kívül

Többen, közöttük Andrew Jones is próbálkozott azzal, hogy a Source Point 8-ast, vagy nagyobbik testvérét használja centersugárzóként egy többcsatornás rendszerben. Mielőtt becsomagoltam volna a dobozokat, hogy elküldjem JA1-nek a mérésekhez, én is kipróbáltam a hangsugárzót ebben a szerepben. Terv szerint három konfigurációban kívántam megszólaltatni: A frontsugárzók a KEF Blade 2 Meták sztereóban, majd a KEF-ek többcsatornás hangzásmódban (fantom centercsatornával, lásd az 1. lábjegyzetet), ahol a Revel Performa3 F206 dobozokat használtam háttérsugárzókként, majd a KEF-eket és a Reveleket front- és térhangsugárzóként, a Source Point 8-ast pedig diszkrét centersugárzóként használva (2-es lábjegyzet) egy teljes 5.0 többcsatornás elrendezésben.

Marianne Beate Kielland Finzi "Come Away, Death" (2L 2L-064-SACD) lemezét hallgatva kapcsolgattam a sztereó és a többcsatornás hangzásmód között (fantom centercsatornát hallgatva) és közben a kiszolgálómról leszedett megfelelő DSD fájlokat váltogatva. Ahogyan az várható volt, a többcsatornás hangzásmódban kiszélesedett, magával ragadóbbá vált a hangzástér, a zongora hangja is feltisztult, de Kielland szeretni való hangja mindegyik hangzásmódban változatlanul élvezetes maradt. A fantom center és a valós Source Point 8 centercsatorna között váltogatva a JRiver két virtuális zónája között kellett választanom. Ezúttal a legfontosabb észrevételem az volt, hogy kicsit előbbre került Kielland hangja a színpadon, de még mindig kissé balra állt a zongorától és enyhén teltebbé is vált a hangzás, ha lehet ilyet mondani, méginkább emberi hang benyomását keltette.

Centercsatornaként nem hiszem, hogy a SourcePoint 8 bárhogyan másként viselkedett volna, mint egy kiegyensúlyozott más centersugárzó, de nem tudom biztonsággal állítani, hogy jobb, vagy rosszabb lett volna-e mint mondjuk egy harmadik KEF Blade Meta, vagy egy másmilyen KEF hangsugárzó. De úgy gondolom, hogy egy öt SourcePoint 8 hangsugárzós rendszer igencsak jó, kompakt ötcsatornás rendszerként is tökéletesen megállná a helyét.

Néhány összehasonlítás

A teszt végeztével kaptam meg a Stereophile júliusi számát, benne a B&W 705 S3 általam készített tesztjével, a címoldalán a hangsugárzó képével. Ezen felbuzdulva döntöttem úgy, hogy összehasonlítom a két hangsugárzó hangzását és ütköztetem az észrevételeimet.

A MoFi és a B&W hangsugárzók nagyjából azonos méretűek és a felhasználási területük is hasonló, de nagyon másképpen szólnak.  A B&W-k nyitottabbak, szélesebb, magasabb színpadot rajzoltak fel és esetenként, felvételtől függően el is tűntek, a hangzás szempontjából láthatatlanná váltak.

Hangzáskarakterét illetően a SourcePoint 8-as sokkal inkább visszafogott. Szinte mindent jól csinált, sohasem volt hivalkodó a hangzása, nem vonta magára a figyelmet. (De ez nem igaz a jelenlétükre, messze ritkábban tűntek el a hangzástérből, mint a B&W-k.) A MoFi hangsugárzók több zenei részletet voltak képesek feltárni, a források közötti apró különbségeket is megmutatták és hosszabb hallgatás után sem tűnt fárasztónak a hangzásuk.

Amikor a Revel Performa3 F206-osokat állítottam csatasorba, hogy egymás mellé helyezve tudjam összevetni a hangzásukat a SourcePoint 8-asokkal, messze kevesebb különbséget tapasztaltam a megszólalásukban. Talán egy árnyalatnyit visszafogottabbak voltak rajtuk az énekhangok, picit hátrébb kerültek a színpadon az énekesek, mint a SourcePoint 8 esetében, de változatlanul igen részletgazdagnak és hitelesnek tűnt a térleképezésük. Érezhetően több a Revelek mélye, de a legtöbb forrás esetében mégis a SourcePoint 8 hangzása tűnt teljesebbnek. Viszont az is igaz, hogy úgy gondolom, a Reveleket mindig egy kicsit hangosabban szólaltattam meg, mint a MoFi Source Point 8-asokat. Talán éppen ezért tüntek a Revel mélyei markánsabbnak.

A következtetéseim

Hazudnék, ha azt mondanám csak, hogy alapjaiban voltam elégedett a Mobile Fidelity SourcePoint 8 hang-sugárzók hangzásképével. De mielőtt összegezném az észrevételeimet, hadd tisztázzak néhány ellent-mondást. Először is világossá szeretném tenni, hogy ezek a hangsugárzók nem tudnak elég mélyre menni, bár néhány felvételen (elsősorban a zongora és a basszus hangszerek esetében találunk egyes felvé-teleknél figyelemre méltó FS jeleket) még a nagy hangsugárzókkal összehasonlítva sem tapasztalnánk hiányzérzetet. Másodszor, elég sokszor volt szerencsém nagy hangsugárzókat lényegesen hangosabban hallgatni, mint amire a SourcePoint 8-asok képesek voltak, de a legtöbb zenehallgató estében biztosan nem jelentene gondot a SourcePoint 8-asok szerényebb hangnyomás produkáló képessége. Harmadszor, a SourcePoint 8-asokat mindig normál szobahangerőn kell tesztelnünk. De a magam részéről ezeket inkább észrevételként, semmint ellentmondásként értékelem.

A kis méretüket mellett is a SourcePoint 8 hangsugárzók tökéletesen kiegyensúlyozottak, szélessávúak és normál hangerőn hallgatva igen élvezetes hangzást produkálnak. Figyelemre méltóan széles és nagy, részletgazdag, transzparens színpadot rajzolnak fel. Jó a jelenlétérzet, hosszabb távon sem keltenek fáradtságérzetet, sokáig hallgatva is örömzenét élvezhetünk.

A SourcePoint 8 a tökéletes mintapéldája annak, hogy a kisméretű, viszonylag megfizethető árú hangsugárzók is élvezetes hangzásélményt nyújthatnak.

1. lábjegyzet: Ezt azért tettem, mert (jelenleg még) nincs KEF centersugárzóm. A JRiver meghatározatlan "Move Center to Front L/R" (a centercsatorna átmozgatása a jobb/bal csatornára) JRSS algoritmusát használtam a centercsatorna jeleinek a frontsugárzókra való átirányítására, ahol a centercsatorna tartalma -3 dB-es csillapítással a két frontsugárzón szólalt meg.

2. lábjegyzet: A SourcePoint 8-at álló és fekvő helyzetben is kipróbáltam centersugárzóként. Nem tapasztaltam változást a hangzásukban.

Széljegyzet 1: Műszaki adatok

Leírása: Kétutas állványra helyezendő hangsugárzó. A hangszórókészlete: 1,25"-es szélessávú lágy dóm magassugárzó a 8”-es papírmembrános középmély hangszóró hangzástengelyében, szellőztetett kamrában elhelyezve. A keresztváltási frekvencia: 1,6 kHz. Frekvencia átvitele: 47 Hz–30 kHz. Névleges impedanciája: 8 ohm (6,4 ohm a legalacsonyabb érték). Érzékenysége: 87 dB (2, /1 m). Javasolt erősítő teljesítmény: 30–150 W.

Méretei: 456 mm magas × 290 mm széles × 320 mm mély a takarólemez nélkül. A takarólemezzel együtt 335 mm mély. Tömege: 12,7 kg).

Kiviteli változatok: Szatén dió, szatén fekete kőris (valódi fafurnér), festett szaténfehér.

A tesztelt példányok sorozatszáma: B730003 (mindkét hangsugárzónál). "Az USA-ban tervezve, Kínában gyártva."

Amerikai listaára: 2.999 dollár/pár állvánnyal, 2.750 dollár/pár állvány nélkül. Az amerikai viszonteladók száma kb. 75. Garancia: 5 év (anyag és munkadíj).

Gyártja: MoFi Electronics, 1811 W Bryn Mawr Ave, Chicago, IL 60660. Web: mofielectronics.com.

Széljegyzet 2: A tesztelésnél használt egyéb eszközök

Digitális források: Oppo Digital UDP-103 univerzális lemez lejátszó; Custom Intel/Win11 zenei kiszolgáló JRiver Media Center v31 és Roon programokkal; exaSound s88 Mark II, és Okto DAC8 Pro D/A jelfeldolgozók; QNAP TVS-873 hálózati adattároló.

Előerősítők: Coleman Audio 7.1SW szimmetrikus forrásválasztóval.

Teljesítményerősítők: Benchmark AHB2, NAD C 298.

Hangsugárzók: KEF Blade 2 Meta, Revel Performa3 F206; Bowers & Wilkins 705 S3; SVS SB-3000 mélynyomó.

Kábelek: Analóg összekötő kábelek: Benchmark Studio&Stage XLR– XLR, Kubala-Sosna Anticipation (RCA), Cardas Cross (mélynyomó). Hangszórókábelek: Benchmark Studio&Stage, Blue Jeans Canare 4S11. Digital: AudioQuest Coffee (USB).

Tartozékok: Furman Elite 15 DM i, Brick-Wall BrickWall 8RAUD, és CyberPower 850PFCLCD UPS tápáram javítók, Teddy Pardo 12V tápegység (az exaSound s88-hoz); HDPlex 300W lineáris tápegység és hálózati tápáram szűrő (a kiszolgálóhoz).

A hallgató szobám: 24' hosszú × 14' W széles × 8' magas 2 MSR Acoustics Dimension4 Spring basszuscsapdával az elülső két sarokban. A bal-jobb hangsugárzók melletti oldalfalakon 2" vastag, 2' széles, OC 705 panelek a padlótól a falig. Az elülső falon nagy, szövetfüggönnyel takart ablak és 4" vastag 2' × 4' OC 705 panelek. A szoba végén ajtó a 10' × 7' előtérhez és a 12' × 8' ebédlőhöz.—Kalman Rubinson

Megjelent a Lumin D3! - Kulcs az audiofil digitális adatfolyamkezeléshez

 

Megjelent a Lumin D3! - Kulcs az audiofil digitális adatfolyamkezeléshez

  • A legújabb proceszszor rugalmasabb újramintavételezési lehetőségeket kínál
  • Új, SABRE ES9028 pro alapú digitális/analóg jelátalakítási konfiguráció
  • Teljesen szimmetrikus felépítés, xlr kimenetek a csúcskategóriás p1-ből átvett felületkezelés
  • Dsd256/pcm384 formátumig minden támogatott formátum fel- és leskálázása
  • Airplay 2 kompatibilis
  • Tidal connect

Digitális adatfolyam kezelési protokoll

 

UPnP AV protokoll digitális adatfolyamkezelési kiegészítéssel (OpenHome). Roon Ready, Plex, Spotify Connect, TIDAL Connect, Qobuz, Flac Lossles Radio, TuneIn Radio, AirPlay 2 támogatás.  szaggatásmentes lejátszás, a készüléken megjelenő lejátszási listák, többhelyiséges üzem (Songcast).

Támogatott fájlformátumok:

DSD Lossless: DSF (DSD), DIFF (DSD), DoP (DSD), PCM Lossless: FLAC, Apple Lossless (ALAC), WAV, AIFF

Tömörített (veszteséges) audió: MP3, AAC (M4A csomagban), MQA

Támogatott mintavételi frekvenciák és bitmélységek:

PCM legfeljebb 384 kHz, 32 bit, sztereó DSD legfeljebb DSD256, 1 bit, sztereó

Felskálázási bitráták és bitmélységek

Minden támogatott fájlformátum felskálázása legfeljebb DSD256/PCM384 értékig.

Az alkalmazás szolgáltatásai

Natív TIDAL, MQA, Qobuz és TuneIn Radio támogatás. Tidal MQA és Qobuz nagyfelbontású ikonok azonosítják a nagyfelbontású felvételeket. Hangerő szabályozás. Nagyfelbontású, elmenthető albumképek. Keresés. Többszörös címke hierarchia, a zeneszerző címkék támogatása.

Albumok csoportosítása, lejátszási listák. Automatikus Internetkapcsolat az előadókhoz, albumokhoz, felvételekhez. A lejátszási listák elmentése és ujraindítása, a Tidal és Qobuz listákat is beleértve.

A támogatott vezérlő eszközök

Az Apple iPad (v2, vagy frissebb) valamennyi modellje. iOS 8.0, vagy újabb operációs rendszer szükséges! Teljeses Retina kijelző támogatás.

Android eszközök: Android 4.0 (Ice Cream Sandwich), vagy frissebb változatot igényel. Apple Mac Apple Silicone rendszerrel.

Bemenetei:

RJ45 100BaseT Gigabit. Üvegszálas hálózati csatoló. A megosztott USB aljzat adattárolókat, (egyetlen partícióra és FAT32, eFAT, vagy NTFS formátumra formázott) USB merevlemezeket tud fogadni.

Kimenetei:

ANALÓG AUDIÓ:

Szimmetrikus XLR, 6 Vrms, a 2- es láb a melegpont. Aszimmetrikus RCA, 3 Vrms.

DIGITÁLIS:

BNC SPDIF. PCM 44,1 – 192 kHz, 16-24 bit. DSD (Dop DSD PCM-ben) 2,8 MHz, 1 bit

A készülék kivitele:

Nyers anodizált alumínium

Feketére anodizált alumínium

A tápegység:

Beépített árnyékolt,alacsony zajú DC – 240 VAC tápegység automatikus bemenő feszültség értékeléssel.

Egyéb információ:

Leedh Processing alapú zajmentes digitális hangerő szabályozás.

Kompatibilis a LUMIN infravörös távvezérlőkkel.

A készülék vezérlő programját folyamatosan fejlesztjük.

Az újabb szolgáltatások és funkciók programfrissítéssel válnak elérhetővé.

 

 

Megjelent a Martion Logan Motion Foundation Termékcsalád!

Megjelent a Martion Logan Motion Foundation Termékcsalád! 

 

 

A MartinLogan Foundation Series termékcsalád tagjai új szabványt teremtettek azáltal, hogy a MartinLogan jelképének számító csúcstechnológiás megoldásokat kínálják bárki számára elérhető áron. A Motion Foundation hangsugárzók is a Gen2 FMT S technológia alkalmazásával készülnek, így hangzáskarakterükben és megjelenésükben a drágább, felsőbb kategóriás termékeink jellegzetességeit hordozzák kisebb méretben és árban kedvezőbb kivitelben. A Motion Foundation modellek az alábbi 3 elegáns színváltozatban, a legtöbb lehetséges hangzástérbe jól illeszkedő kivitelben választhatóak: fekete, szaténfehér és dió.

 

A család termékei:

Megjelent a SOLID TECH Balance állványrendszer

Megjelent a SOLID TECH Balance állványrendszer

A Balance állványrendszert úgy fejlesztettük, hogy a lehető legkevésbé befolyásolja a hangzást. A rendkívül nagy stabilitását úgy értük el, hogy vastag, nagy fajsúlyú polcokat használtunk homokkal kitölthető alumínium saroktámaszokkal.

A polcok beépített szigetelő elemmel, vagy anélkül rendelhetőek. A szigetelő, elcsatoló rendszer hatékonyan csatolja el a polcra helyezett készülékeket a külső, vagy belső rezgésektől.

A Balance állvány esetében is ugyanazt a saroktámaszokat, oszlopokat használjuk, mint a Radius állvány esetében és ugyanolyan módon skálázható, ami azt jelenti, hogy a polcrendszer vízszintesen és függőlegesen egyaránt négy-négy helyesen megválasztott hosszúságú oszloppal bővíthető. Az alábbi méretek közül választhat: 65,5; 150; 234,5 és 319 mm.

A Balance polcrendszer fejlesztésénél azt tartottuk szem előtt, hogy a lehető legjobban kiemelje a rá helyezett készüléket úgy, hogy a támasztó lábakat amennyire csak lehetett középen helyeztük el, A polcok a természetes fa erezetét és jellegét a lehető legjobban megőrző tölgy furnérral készültek.

A Soulution új 7 series termékcsaládjának következő tagja a 757 előerősítő

A soulution új 7 series termékcsaládot jelent be

Dulliken, 2023. májusa

Az új Soulution 7 termékcsalád az alapoktól kezdve vadonatúj terméksor és egyértelműen felülmúlja teljesítményében a világszerte nagy tekintélynek örvendő elődmodelleket. A hitvallásunk szellemében: ne adj hozzá semmit, ne vegyél el belőle semmit magunkat állítottuk kihívás elé, amikor azt kérdeztük, hogy: “Adhatunk valami keveset, vagy vehetünk el valami keveset ahhoz képest, mint amit már megtettünk?” Az új 757-es korrekciós előerősítő legfőbb jellemzői az alábbiak:

- A közös módusú elnyomás mértéke >125 dB

- A sávszélesség felső határát 20 MHz-re toltuk ki (a korrekció után),

- Az eltérés az ideális mélyfrekvenciás vágás (de-emphasis) korrigálási görbétől mindössze +/- 0,1 dB,

A 757-es korrekciós előerősítő teljes terjedelmében képes kiolvasni a fekete lemez barázdáiba rejtett információt, a zene legfinomabb rezdüléseit is, a teljes dinamikáját, zeneiségét és korábban rejtve maradt finomságait és páratlan hitelességgel tudja megszólaltatni a felvételt. Életre kel a konzervált zene, valódi háromdimenziós színpadot rajzol fel, ami magával ragadó élményben részesíti a lemez hallgatóját.

Az új 757-es korrekciós előerősítő MC/MM hangszedőkről, a DS Audió optikai hangszedőjéről és a szalagos magnók fejegységéről közvetlenül érkező jeleket tud fogadni. A felhasználó által választható analóg hanglemez és magnetofon lejátszófej korrekciós görbék segítségével hangolható a készülék a gyűjteményében található lemezek és egyéb, a készülékkel megszólaltatható forrásjelek jellegzetességeihez.

Az újszerű bemeneti egysége mérhetően javítja a közös módusú elnyomás mértékét anélkül, hogy megnövelné a készülék zaját. Segítségével mindennél pontosabban állítható be a lezáró ellenállás értéke a választott hangszedő által megkívánt rezisztív és kapacitív terhelésekkel. Eredményeként a forrásjel egyetlen apró részlete sem vész el már a bemeneten.

 

A teljesen analóg lejátszó rendszer részeként a 757-es korrekciós előerősítő újabb előerősítő, vagy hangerő szabályozó közbeiktatása nélkül csatlakoztatható közvetlenül a teljesítményerősítőre. 1 dB-es lépésekben állítható az erősítési tényezője (-60 dB és +80 dB között) és a hihetetlenül gyors és ultranagy sávszélességű ellenütemű, A osztályú kimeneti fokozata (20 MHz/-3 dB, 1,5 A) akár az átlagosnál hosszabb összekötő kábelekkel is gond nélkül csatlakoztatható a teljesítményerősítőhöz.

A stabil és rendkívül csendes tápegységek meghatározó fontosságúak egy referencia minőségű korrekciós előerősítőhöz. A szükséges feszültségszinteket igen jó hatásfokú kapcsolóüzemű tápegység és gyorsan kapcsoló DC/DC szabályozó áramkörök, illetve utánuk kapcsolt ultraalacsony zajszintű helyi lineáris szabályozó áramkörök biztosítják..

A 757-es előerősítő javasolt kiskereskedelmi ára: EUR 65.000.

A termék gyártása várhatóan 2023. 4. negyedévében kezdődik meg.

A készülék főbb műszaki adatai

757

Aszimmetrikus bemenet (RCA az MM/MC hangszedőkhöz, vagy magneto-fon lejátszó fejekhez)

2

Szimmetrikus bemenet (XLR az MM/MC hangszedőkhöz, vagy magnetofon lejátszó fejekhez)

3

Aszimmetrikus bemenet (a DS Audio optikai hangszedőjéhez)

1

Szimmetrikus kimenet (XLR)

2

Aszimmetrikus kimenet (RCA)

1

Korrekciós görbe az analóg lemezekhez: RIAA, Decca, Columbia, London, Teldec, NARTB

 

Korrekciós görbe a magnetofon fejegységekhez: IEC 30 ips, 15 ips, 7,5 ips, NAB 15 ips, 7,5 ips

 

 

 

Áramfelvétele

50-60 watt

A kimenőfokozat frekvencia átvitele (-3 dB)                                           [MHz]

DC -2

Eltérés az ideális korrekciós görbétől (20 Hz – 20 kHz)                            [dB]

<+/-0,1

CMRR (közös módusú elnyomás aránya 20 Hz - 20 kHz)                        [dB]

>120

Bemeneti zajsűrűség (20 – 20 kHz)                                                 [dBV/ÖHz

<-180)

Csatornaelválasztás (20 kHz-en) ............................................................ [dB]

100

A Soulution termékeket Magyarországon kizárólagos jelleggel forgalmazza:

Limar Audio Kft.

1137 Budapest

Szent István krt. 12. I. em. 4/a.

Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát." ' + path + '\'' + prefix + ':' + addy4194 + '\'>'+addy_text4194+'<\/a>'; //-->

(06-1) 359-3136, (06-1) 329-2980

(+36-1) 359-3137

http://www.limar.hu

 

A Soulution új 7 series termékcsaládot jelent be, aminek az első tagja a 727 előerősítő

A Soulution új 7 series termékcsaládot jelent be, aminek az első tagja a 727 előerősítő

Dulliken, 2023. májusa

A hitvallásunk szellemében: ne adj hozzá semmit, ne vegyél el belőle semmit magunkat állítottuk kihívás elé, amikor azt kérdeztük, hogy: “Adhatunk valami keveset, vagy vehetünk el valami keveset ahhoz képest, mint amit már megtettünk?” Az új Soulution 7 termékcsalád az alapoktól kezdve vadonatúj terméksor és egyértelműen felülmúlja teljesítményében a világszerte nagy tekintélynek örvendő elődmodelleket. Az új 727-es előerősítő legfőbb jellemzői az alábbiak:

- Durván 20 dB-lel csökkent a készülék zajszintje,

- A sávszélesség felső határát 20 MHz-re toltuk ki, így a fázishibák a hallható hangsávon kívülre kerültek,

- 20 dB-lel emeltük a közös módusú elnyomás értékét,

- 30 dB-lel javítottuk a csatornaelválasztás mértékét,

- Mérhetetlenül alacsony értékre csökkent a készülék torzítása.

Soha nem tapasztalt magas szintre emeltük a 727-es előerősítő hangzásteljesítményét. Szélesebb és mélyebb lett a színpadkép, több levegő van a hangszerek és az előadók körül. A magasabb felbontás még életszerűbb zenei megszólalást eredményezett. Testesebbek és hitelesebbek lettek a mélyek, miközben a zene legfinomabb árnyalatait is pontosabban, finomabban képezi le a készülék.

A hagyományos erősítőépítésnél megszokott mód helyett az újszerű bemeneti fokozata a zajhatár növelése nélkül javítja a közös módusú elnyomás mértékét és gondoskodik arról, hogy a zenei jel egyetlen része sem vész el már a bemeneten.

Jelentősen sikerült csökkentenünk a hangerőszabályozó zajszintjét. A korábbi előerősítőinkhez hasonlóan a 727 két hangerőszabályozót tartalmaz az áramköri kártyán. Az egyik hangerőszabályozó nagypontosságú fémréteg ellenállásokkal készült a lehető legalacsonyabb zajszint biztosítása érdekében, míg a másik; PGA-kat tartalmazó hangerő szabályozó kattanásmentes szintszabályozást tesz lehetővé.

Egy alacsony torzítású és ultranagy sávszélességű A osztályú kimenő fokozatot építettünk a készülékbe (20 MHz/– 3 dB, 1,5 A), segítségével a 727-es előerősítő akár szokatlanul hosszú összekötő kábeleken keresztül is meg tudja hajtani a teljesítményerősítőket.

A stabil és meglehetősen nagy teljesítményű tápegységek meghatározó fontosságúak egy referencia minőségű előerősítőhöz. A szükséges feszültségszinteket igen jó hatásfokú kapcsolóüzemű tápegység és gyorsan kapcsoló DC/DC szabályozó áramkörök, illetve utánuk kapcsolt ultraalacsony zajszintű helyi lineáris szabályozó áramkörök biztosítják.

 

A 727-es előerősítő javasolt kiskereskedelmi ára: EUR 55.000.

A 727 hangszedő jel illesztő kártya ára EUR 9.500.

A termék gyártása várhatóan 2023. 4. negyedévében kezdődik meg.

A készülék főbb műszaki adatai

727

Szimmetrikus bemenet (XLR)

3

Aszimmetrikus bemenet (RCA)

2

Hangszedő illesztő bemenet (MM/MC, RIAA, 40-80 dB erősítési tényező, állítható impedancia)

opcionális

Szimmetrikus kimenet (XLR)

2

Aszimmetrikus kimenet (RCA)

1

 

 

Áramfelvétele

50-60 watt

Frekvencia átvitele (-3 dB)                                                                     [MHz]

DC -20

Fáziseltolás (20 kHz-en)                                                                              [°]

0,2

CMRR (DC - 20 kHz)                                                                                [dB]

>100

Bemeneti zajsűrűség (20 – 20 kHz)                                                 [dBV/ÖHz

<-106(1)

Csatornaelválasztás (20 kHz-en) ............................................................ [dB]

127

(1): a mérési értéket az R&S UPV mérőműszer korlátozza

 

A MoFi Electronics bejelentette az új SourcePoint 8 hangsugárzót

A MoFi Electronics bejelentette az új SourcePoint 8 hangsugárzót

Az alábbiakban a MoFi Electronics sajtóanyagát közöljük.

Schaumburg, IL (2023. április 13.) – A MoFi Electronics az USA-ban, Schaumburg városában, Illinois államban 2023. április 14-16. között megrendezett AXPONA kiállításon mutatta be a legújabb hangsugárzóját, a SourcePoint 8 terméket. Ez a hangsugárzó tervező Andrew Jones által tervezett polcsugárzó ugyanazt a kivételesen jó hangminőséget nyújtja, mint a nagyobbik testvére, a SourcePoint 10, de a legtöbb kisebb szobában is kényelmesen elhelyezhető méretben.

Jones, aki a jelképének számító koncentrikus hangsugárzók tervezésével szerzett hírnevet magának, kifejti, hogy a SourcePoint 8 hangsugárzót azon zenekedvelők számára fejlesztette ki, akik kompromisszumok, az audió minőség feláldozása nélkül szeretnének kisebb hangsugárzóhoz jutni. “Mindig is szerepelt a terveink között, hogy majd kifejlesztün kegy kisebb méretű SourcePoint hangsugárzót, de az elsőrangú szempont mégiscsak az volt, hogy egy nagyobb méretű kétutas koncentrikus hangsugárzóval szerelt hangsugárzó kapcsán mutassuk be hogy milyen hangzásminőséget tud nyújtani egy közös tengelybe épített mélyhangszóró/magassugárzó kombináció, ha nem kell méret korlátokkal számolnunk” mondta a tervező.

A SourcePoint 8 egyik legfontosabb szerkezeti eleme az egyedi kivitelű nyolc hüvelykes koncentrikus, vagyis a középsugárzó tengelyvonalába épített magassugárzóval szerelt, a MoFi újszerű Twin-Drive high-flux, vagyis kettős meghajtású, erős mágneses fluxust eredményező mágnesszerkezetével ellátott hangszóró. A papírpéppel átitatott kúpos membrán a vadonatúj fejlesztésű bordázott membránszéllel hatékonyan csillapítja a nemkívánatos rezgéseket és egyben ideális hullámterelőként is működik a tengelyvonalába épített magassugárzó számára. Az 1,25 hüvelykes lágy dómsugárzó a szokatlanul nagy méretű lengőcsévével és széles peremezéssel sokat finomít a magassugárzó alacsonyabb és igen magas frekvenciás hangleképezésén. A dómsugárzóhoz tervezett egyedi, a hatékonyságát az alsó határfrekvencia tartományában jelentősen megnövelő hullámterelővel kombinált magassugárzó tökéletesen lefedi az 1,6 kHz-es vágási pont feletti frekvenciatartományt.

A SourcePoint 8 doboza 18 x 11,4 x 13,2 hüvelykes (magas x széles x mély) és az oldalai, a tetőlapja, a fenéklapja és a hátlapja ¾ hüvelyk vastagságú MDF lapokból készült. A 27,9 font tömegű hangsugárzó előlapja szoborszerűen megmunkált, többsíkú, 1,5 hüvelykes vastagságával hatékonyan csökkenti a hangtörés mértékét és a 87 dB-es érzékenységével, a 47 Hz-es alsó határfrekvenciával, valamint a 8 ohmos névleges és a 6,4 ohmos legalacsonyabb impedanciájával jó alapokat teremt a magas hangzáshűségű megszólaláshoz. A doboz belülről két ráccsal merevített, a külső burkolata valódi szatén dió, fekete kőris, vagy festett szaténfehér fafurnér.

A SourcePoint 8-as hangsugárzót az AXPONA látogatói a 334-es szobában hallgathatták meg, ahol Jones és a MoFi Electronics csapata HiFi Rose elektronikával szólaltatták meg az új terméket. A SourcePoint 8 kiszállítása májusban kezdődik, az amerikai listaára páranként 2.750 dollár. A hangsugárzóhoz fejlesztett állvánnyal együtt páranként 2.999 dolláros áron vásárolható meg.

További információ az alábbi címen érhető el: mofielectronics.com/sourcepoint8.